Popély Árpád - Simon Attila (szerk.): A rendszerváltás és a csehszlovákiai magyarok (1989-1992) - Elbeszélt történelem 1. (Somorja, 2009)
Csala Kornélia
CSALA KORNÉLIA 90 már őket minősíti, nem minket. Azonkívül sok mindent intéztünk a Tháliának, az egyes kultúrcsoportoknak, folyamatosan támogattuk a magyar iskolákat. Erről senki nem akart beszélni és senki nem akarta tudomásul venni, mert ezt az FMK, vagy az MPP csinálta. Én felrovom azt is, hogy Reiter Géza mint FMK-ás lett az iskola igazgatója a mi segítségünkkel, de soha egy plakátunkat nem engedte kitenni, az Együttélés plakátjai viszont állandóan ott lógtak. (...)- 1992-ben választások kezdődtek. A felkészülés milyen volt?- Folytak a tárgyalások a nagykoalícióról, de ez inkább az országos vezetés ügye volt. A nagykoalíció nem jött létre, és mi csak a magyar szavazatokra számíthattunk, bár a választások után láthattuk, hogy szinte az ország minden részében szavaztak ránk. Valószínűleg a szórványban élő magyarok. (...)- Az Együttélés részéről és MKDM részéről 1992-ig rengeteg támadás érte az akkori FMK-t vagyis a Magyar Polgári Pártot, amiért kormányzati pozícióban nem csak a magyarok érdekeit képviselte. Most ez a kampány alatt, hogy végződött? Voltak-e valamilyen támadások konkrétan?- Mindig voltak. Egy személyes beszélgetésen Reiter Krisztinával a következő történt. Kassán megpróbáltuk megalakítani a Magyar Asszonyok Ligáját. Beszélgetés közben arra hivatkoztam, hogy a nőkön keresztül, ha vidékre is kimegyünk, rengeteget tudunk tenni az anyanyelv és iskoláink védelmében, továbbá, hogy esetleg a közelgő országgyűlési választásokon is meg lesz az eredménye (1992). Mire ő azt válaszolta, hogy nincs szükségünk rá, mert inkább legyen kevesebb képviselő, de az jó magyarokból kerüljön ki. Erről ennyit. Itt Kassán is minden nagygyűlésen volt egy-két ember, aki felállt és mondta a magáét ellenünk pontosan ezen az alapon. Ez egy annyira hamis dolog, mert aki figyelemmel kíséri a napi sajtót, láthatja, mi történt az 1992-es választások után, sőt az 1994-es után is. Duray arról cikkezett, hogy nem biztos, hogy nem kell nekünk tárgyalni Meóiarral, és hogy a kormányból mégiscsak tudnánk valamit csinálni, és hasonló dolgokat írt. (...)- A mai napokig aktívan részt vesz a politikai életben? Hogy látja ma Szlovákiában, Szlovákia területén a demokratizálási folyamatokat, illetve volt-e valójában rendszerváltás, történt-e rendszerváltás, érezhetők-e valamilyen változások?-A mai Szlovákiához még el kell jutni, még odáig nem jutottunk, mert előbb voltak a 1992-es választások, de erre tudok válaszolni most is, mert mindig is ezt mondom. Én, aki itthon ültem és figyelemmel kísértem a TV-ben, a rádióban a magyarországi rendszerváltást, tudtam, hogy mi minden probléma merült fel. Pontosan láttam, éreztem akkor is, amikor Havel elnök az egyik tévéműsorban összehasonlította a magyar változásokat, mondván, hogy milyen hosszú ideig húzódott, mi pedig egy pár hónap alatt megoldottunk mindent. Akkor egyenesen azt mondtuk a férjemmel együtt, hogy dehogy oldottátok meg, a szőnyeg alá söpörtétek. Ennek az eufóriának vagy inkább politikai tévedésnek lett a következménye, hogy Havel elnök ajánlatára 2 évben szabták meg az első szabadon választott parlament működési idejét. (...)
