Popély Árpád - Simon Attila (szerk.): A rendszerváltás és a csehszlovákiai magyarok (1989-1992) - Elbeszélt történelem 1. (Somorja, 2009)
Csala Kornélia
CSALA KORNÉLIA 88 - Tehát abban az időben lehet mondani, hogy az Együttélést senki nem képviselte Kassáról?- Kassáról nem, azt hiszem, hogy nincs is olyan markáns személyisége az Együttélésnek Kassán, aki megfelelne parlamenti képviselőnek.- Térjünk vissza akkor az önkormányzati választásokhoz, ahol az FMK egész szép sikereket ért el. Mik előzték meg ezeket az eredményeket?- Rengeteg tárgyalás, kerekasztal-megbeszélés. Először meg kellett vívni a harcot, hogy bekerüljünk a koalícióba. Érdekesség az, hogy a VPN vezetősége és mi is úgy gondoltuk, hogy továbbra is közösen folytatjuk a munkát. Közben Strýko megbízott két hivatalos szervezőt, Jurčišint és sajnos, a másiknak elfelejtettem a nevét, aki később átment valamelyik nemzetieskedő párthoz, nagyszombati valaki, nem kassai születésű, de itt élt. Ők kaptak megbízást, hogy vezessék a kerékasztalnál a tárgyalást. (...) Jurčišin azt állította, hogy a KDH tiltakozása miatt minket nem vehetnek be a koalícióba. Erre én a férjemmel együtt elmentünk a KDH elnöke után, aki kijelentette, hogy erről semmit sem hallott, ők minket támogatnak és az MKDM számára helyeket is biztosítanak. Kizárólag az Együttélés ellen van kifogásuk. A következő kerekasztal-beszélgetésre elmentem, ahol a vita odáig fajult, hogy kénytelen voltam Jurčišinnak megmondani, hogy hazudott. Szerencsére közben megérkezett a KDH elnöke és megerősítette állításaimat. A VPN-ből mellém állt még a jelenlevő Igor Nišponský és Mária Sabolová a KDH-ból. Kiálltak mellettem, és így kerül be a koalícióba az FMK. A magyar kereszténydemokraták is nagyon szerettek volna részt venni a koalícióban, sőt az Együttélés is felkért, hogy segítsek. Hosszas vita után a koalíció többi tagja már-már beleegyezett, de visszaütött az előző csúnya kampány, amit nem felejtettek el az Együttélésnek. Felsoroltak öt nevet, akik nélkül hajlandók lettek volna bevenni az Együttélést is. Én ezt tolmácsoltam feléjük, mire azt sütötték ki, hogy én akarok beleszólni, hogy kit indítsanak a választáson. Tovább folytak a tárgyalások, de ezután már semmilyen felkínált alternatíva nem felelt meg az Együttélésnek, sőt az MKDM jelöltjei is visszavonták leadott jelölőlapjukat. Állítólag ezt Görcsös telefonálta nekik Pozsonyból Dobos László javaslatára. Szeretnék még kitérni egy fontos mozzanatra. A 90-es parlamenti választások után a Szlovák Statisztikai Hivatal által készített jelentés alapján elemeztem a kassai helyzetet, és megállapítottam, hogy a magyar pártoknak közösen szlovák koalíciós partner nélkül nincs esélye bejutni az önkormányzatokba. Ennek alapján kértem a koalíciós partnereket, hogy bár elmérgesedett a helyzet, felvehessük a listára a másik két párt jelöltjeit mint függetleneket. Sajnos, ebbe sem ment bele az Együttélés, inkább koalícióra lépett a Szociáldemokrata Párttal és a Szlovák Megújhodás Pártjával (Strana slovenskej obrody). Egyedül egy ukrán jelöltjük került be az egyik önkormányzatba. Nekünk 8 képviselőnk volt a négy legfontosabb városrészben. A városi képviselő testületbe nem sikerült bejutnunk, bár két jelöltünk egyenként több mint 3 000 szavazatot kapott, de ez akkor kevésnek bizonyult. Viszont az önkormányzatok mellett működő szakbizottságokban mindenütt volt emberünk, akiktől tudomást szerezhettünk a történésekről. Rajtuk és a koalíciós partnereken keresztül bizonyos befolyásunk volt a város menetére. (...)
