Popély Árpád - Simon Attila (szerk.): A rendszerváltás és a csehszlovákiai magyarok (1989-1992) - Elbeszélt történelem 1. (Somorja, 2009)
A rendszerváltás koreográfiája
KRONOLÓGIA 812 1992. június 2.: A szövetségi és a szlovák kormány jegyzéket nyújt át a prágai és a pozsonyi magyar külképviseletnek, amelyben tiltakozásukat fejezik ki amiatt, hogy a magyar tömegtájékoztatási eszközök aránytalanul nagy teret biztosítanak a hármas magyar koalíciónak, beavatkozva ezzel a csehszlovákiai választási kampányba. 1992. június 3.: A szlovák kormány jóváhagyja azt a javaslatot, hogy a szövetségi kormány mellett alakuljon meg a Nemzeti és Etnikai Kisebbségek Tanácsa, s elfogadja annak működési szabályzatát. 1992. június 5-6.: A rendszerváltás utáni második szabad választásokat tartják Csehszlovákiában, amelyeken a választópolgárok 86%-a vesz részt. Amíg Csehországban a jobboldali Polgári Demokrata Párt és a Kereszténydemokrata Párt koalíciója, addig Szlovákiában a Demokratikus Szlovákiáért Mozgalom a legeredményesebb. A Szövetségi Gyűlésben összesen 11 magyar nemzetiségű képviselő jut mandátumhoz: a Népi Kamarában az EPM jelöltjeként Andrássy Ferenc, Mihályi Molnár László és Pázmány Péter, az MKDM jelöltjeként Bartakovics István; a Nemzetek Kamarájában az Együttélés jelöltjeként Duray Miklós, Bajnok István, Batta István és Boros Zoltán, az MKDM jelöltjeként Bábi Péter, Hornyák János és Sárközy Klára. A Szlovák Nemzeti Tanácsba 16 magyar képviselő jut be: az Együttélés jelöltjeként Bauer Edit, Dobos László, Duka-Zólyomi Árpád, Köteles László, Komlósy Zsolt, Filakovszky János, Fehér Miklós, Harna István és Rózsa Ernő, az MKDM jelöltjeként Bugár Béla, Barta Pál, Csáky Pál, Farkas Pál és Fóthy János, a DBP listájáról Varjú János és Zselenák József szerez mandátumot. Az FMK kiszorul mind a prágai, mind a pozsonyi parlamentből. 1992. június 8.: Brünnben a két győztes pártvezető megbeszélésén Václav Klaus a működőképes föderáció, Vladimír Meóiar a konföderáció és Szlovákia nemzetközi jogi szubjektumként való elismertetése mellett száll síkra. 1992. június 9.: A magyar Országgyűlés hatályon kívül helyezi a Bős-Nagymarosi Vízlépcsőrendszer megvalósításáról és üzemeltetéséről szóló 1977. évi szerződést. 1992. június 16.: Bugár Béla, az MKDM elnöke a Csehszlovák Sajtóirodának nyilatkozva kijelenti, hogy Szlovákia önállósulása esetében az MKDM a magyar kisebbség jogainak szavatolására területi autonómiát fog követelni. 1992. június 23.: Az SZNT alakuló ülésén Ivan Gašparovičot (DSZM) választják meg a testület elnökévé. A Nemzetiségi Bizottságot ismét megszüntetik, s az Államigazgatási Bizottsággal összevonva létrehozzák az Államigazgatási, Helyi Önkormányzati és Nemzetiségi Bizottságot. Az EPM és az MKDM két külön parlamenti klubot hoz létre. Az Együttélés és az MKDM prágai parlamenti képviselői úgy határoznak, hogy Coexistentia néven közös parlamenti klubot alakítanak. Elnökévé Duray Miklóst, alelnökévé Bartakovics Istvánt választják. 1992. június 24.: Vladimír Mečiarral az élen megalakul az új szlovák kormány, amelyben egy kivételével valamennyi miniszteri tárcát a DSZM kapja. 1992. június 25.: A Szövetségi Gyűlés alakuló ülésén Michal Kováčot (DSZM) választják a testület elnökévé, az Elnökségbe bekerül Duray Miklós és Pázmány Péter.
