Popély Árpád - Simon Attila (szerk.): A rendszerváltás és a csehszlovákiai magyarok (1989-1992) - Elbeszélt történelem 1. (Somorja, 2009)
Csala Kornélia
CSALA KORNÉLIA 80 nála is a dolgoknak. A távolabbiban tudomásom szerint nem volt. Mivel nem volt párttag a családban, tehát nem tudták kidobni őket a pártból, viszont munkahely változtatásokra egy páran a szélesebb családi körben is rákényszerültek.- Akkor ugorjunk egy nagyot - 1989 novembere. Tudvalevő, hogy ön szinte az első volt, aki a tüntetések hírére reagált Kassán.- Nos, ehhez megint csak bővebben meg kell világítanom a helyzetet. Hozzám Bibó könyve még kéziratban a bátyám révén eljutott, és áttanulmányoztam. Óriási hatást gyakorolt rám, azt mondani sem kell.- Milyen időszakban volt ez, amikor a kezébe vette ezt a könyvet?- Közvetlen a 80-as évek elején. Akkor én már nyugdíjas voltam, nagyon komoly betegség után. Nem titok, rosszindulatú limfatikus daganatom volt. Szerencsémre itt vagyok és élek. Volt alkalmam olvasni, figyelemmel kísérni a magyar televíziót, a magyar rádiót, és ez hatással volt rám. Az 1989-es események idején a két lányom egyetemista volt, az egyik Prágában, a másik Pozsonyban. A prágai részt vett a 1989. november 17-i tüntetésen. Utána telefonon értesültem róla, és megint csak a Szabad Európa Rádió és a Magyar Televízió révén, mert a csehszlovák televízióban hírzárlat volt. Hívott a kisebbik lányom is hétfőn este. Barak Laci megírta a A/apban, hogy Kassára a VPN vonattal érkezett el csak az események híre, és csak aztán kezdtek itt a szervezkedni. Ez tévedés. November 17-e utáni hétfőn este gyertyás menettel vonultunk végig a férjemmel együtt. Igaz a járdán, mert a diákok vonultak az úton, és mi már nem voltunk diákok, de végig a főutcán ment a nagy tüntetés. Az akkori Tuzex falán volt egy emléktábla, ahol 1968-ban elsőként agyonlőttek egy diákot az orosz katonák és még néhány embert. A táblát a konszolidáció idején a hatalom eltávolíttatta, a gyertyás menet mégis erre a helyre vonult, és itt tették le az égő gyertyákat. Még azon a héten, ma sem tudom, hogy ki, legépelve elküldte címemre az FMK alapszabályait és kiáltványát. (...) Felhívtam néhány embert az Új Nemzedék Klubból, és elkezdtünk szervezkedni. A jelentkezési lapokat, mivel az FMK-nak még nem volt irodája, a megadott magáncímek egyikére, Hunóík Péter címére küldtük el. Ezek után már küldték a címemre a Szabad Kapacitást. Abból értesültem az alapszervezetekkel kapcsolatos tudnivalókról. 20-22 taggal megalapítottuk az alapszervezetet, és azonnal bejelentkeztünk. Azt hiszem, innen datálódik, hogy a kassai alapszervezet az 1-es számot kapta.- Tehát ez volt a legelső, ami szerveződött?- Nem tudom, mindenesetre egyes szám alatt jegyezték be. Mi próbáltunk tovább szervezkedni. Felkerestük a Csemadokot, iskolákat stb.- Milyen volt a fogadtatás a Csemadokon belül, hogy megjelent egy politizáló magyar szervezet?- Nagyon-nagyon kétértelműen fogadták a dolgot. Kolár Péter volt az, aki azt mondta, hogy ez nagyon jó. Amint a VPN-ben megjelentek a felhívások, hogy le-
