Popély Árpád - Simon Attila (szerk.): A rendszerváltás és a csehszlovákiai magyarok (1989-1992) - Elbeszélt történelem 1. (Somorja, 2009)
Tóth Károly
szólt a későbbiekben a forradalom. A VPN későbbi dokumentumaiban már következetesen ez a fogalomhasználat jelent meg. Zala hosszan érvelt a maga igaza mellett, melynek az lett a következménye, hogy az egész programjavaslatát elvetették. Fedor Gállal akkor találkoztam először, ő azonnal ráérzett a különbségre. Nem tudom, emlékszik-e bárki is erre a találkozóra a résztvevők közül, ehhez hasonló több is zajlott akkoriban, számomra nagyon tanulságos volt. Még akkor éjjel jött a hír, ott a lakásban, amikor még együtt voltunk, hogy katonákat és harckocsikat vezényel a tüntetők ellen, az akkori hadügyminiszter nyilatkozata ment a tévében. Ekkor nagyon komolyra fordult a dolog. Egy új helyzet teremtődött, melyben senki sem tudta, hogy mit lehet tenni. Én magam sem. A kérdés az volt, hogy folytatjuk-e, vagy sem. A folytatás mellett döntöttünk. Nem ez a döntés határozta meg a dolgokat, hanem a prágai, ahol szintén hasonlóképpen döntöttek. De ez is nagyon fontos volt, hiszen ellenkező döntés esetén, már akkor és ott a szlovákok kijátszhatók lettek volna a csehekkel szemben, mint például 1968-ban. (...) Rá egy napra, 1989. november 24-én Dunaszerdahelyen Szigeti Laci lakásában újra találkozott szinte az egész alapító társaság. Ott fogalmaztuk meg az FMK Elvi Nyilatkozatát. Mint minden meghatározó dokumentum, ez is pár óra alatt készült el, szinte egymásnak diktáltuk az egyes pontjait. Ez a dokumentum alkotta azután az FMK sarkkövét. A később született Belépési Nyilatkozatnak, az FMK-hoz való csatlakozásnak az alapját ez a dokumentum alkotta. A belépési nyilatkozat valahogy úgy szólt: „Egyetértek az FMK Elvi Nyilatkozatával és csatlakozom a Független Magyar Kezdeményezéshez.” (...) Egy kollektív munka eredménye volt ez a dokumentum. Soha többé nem sikerült kollektiven megfogalmazni egy ilyen meghatározó dokumentumot az FMK- ban. 15-20 ember nem tud közösen fogalmazni, akkor és ott ez sikerült. Talán ennek is volt köszönhető, hogy ennek a dokumentumnak, amikor megjelent a sajtóban, olyan elemi hatása volt. December elejére mintegy 6000-en írásban csatlakoztak az FMK-hoz, felvállalva ezt a nyilatkozatot. A Nyilatkozaton keresztül a szlovákiai magyarság csatlakozott, és a későbbiekben aktívan vett részt az átalakulás folyamatában. Nem történt valami eget rengető dolog, csak annyi, hogy nem maradtunk ki belőle. De ez, szerintem, máig hatóan fontos mozzanat volt. Bármi történt azután, ezt a tényt nem lehetett meg nem történtté tenni. Pedig alakulhatott volna máképp is. A sok-sok helyi és járási tüntetés, amelyekben az FMK kulcsszerepet vállalt ezekben a hetekben, a későbbi politikai folyamatokra meghatározó erővel hatott. Egy közösség politikai érettségét és politikai súlyát mutatta. Ami persze, akkor is, mint mindig, néhány elszánt emberen múlott, de a közösség aktív hozzáállása nélkül ezek az emberek semmit sem tudtak volna tenni. Azt hiszem, aznap éjszaka történt, hogy mentünk haza Vágsellyére. A Gyurovszky Laca az ötvenes évekbeli Octáviáján, én a Nórával a Skodánkkal. Sellye előtt a Laca hirtelen lefékezett, majdnem belehajtottunk, kiugrott az autóból, és rohant felénk, és kiabálta az éjszakába, hogy „Megvan! Megvan! Rendszerváltás lesz!" Kiderült, hogy hallgatja a rádiót, neki volt rádiója az autójában, és akkor olvasták be a Polgári Fórum programnyilatkozatát, amely egyértelműen a rendszerváltásról szólt, többpártrendszer, piacgazdaság stb. így visszatekintve, megdöbbentő, hogy bizonyos történelmi helyzetekben ugyanazt, máshol, más emberek, ugyanúgy tudják megfogalmazni. Amikor a Madáchiban egész napokon, sőt éjjeleken keresztül csörgött a telefon, és azonnali válaszokat kellett adni arra, hogy mit és hogyan kell tenni. Miközben azt se 735 TÓTH KÁROLY
