Popély Árpád - Simon Attila (szerk.): A rendszerváltás és a csehszlovákiai magyarok (1989-1992) - Elbeszélt történelem 1. (Somorja, 2009)

Tóth Károly

kés és értékes. Hogy megint valami konkrét példát mondjak: mi mellettünk, akik meglehetősen a polgári ellenzékhez álltunk közelebb, A. Nagy László kifejezet­ten MDF-esnek számított, ilyen minőségében állt például díszőrséget Nagy Imre koporsójánál, egyetlen szlovákiai magyarként 1989. június 16-án az újrateme­tésen. De például Bába Iván, aki később MDF-es lett, akkoriban még a Hálózat lelkes híve volt, sőt később valamilyen liberális pártot is alapított. Hát ennyire bonyolult volt ez akkor. Pártpolitikai szempontok igazából akkor kezdtek szere­pet játszani, amikor megalakult 1990. február elején az Együttélés, és kiderült, hogy az MDF teljes mellszélességgel őket támogatja. (...) Mi november 18-án egy illegális szervezetet alapítottunk, amelyik a még akkor is kifejezetten orto­dox kommunista elveket vallókon kívül mindenkit megszólítani és összefogni kí­vánt. Ezt a célkitűzését az elkövetkező hónapokban az elvárásainkat és az ak­kori elképzeléseinket is messzemenőleg meghaladva sikerült is elérnie. (...)- Volt egy újságotok, a Szabad Kapacitás. Azt is ekkor alapítottátok meg?- A Szabad Kapacitás egy külön történet. Juhász R. József és Németh Ilona, ők is az Iródiából jöttek, vetették fel már jóval korábban, hogy egy amolyan művé­szeti, közéleti illegális lapot kellene alapítani. Gondolkodtunk is sokat róla. Egy­szer, közülünk akkor csak a Rokkó (Juhász R. József) értett a számítógéphez, kinyomtatott két szót, valahogy a számítógéppel megnyújtva a betűket, mond­ván, ez meg is felelne címnek. Ez volt a Szabad Kapacitás, tehát a kihasználat­lan, a felszínre nem hozott szellemi értékek. Tetszett a cím, így elkezdtünk dol­gozni a lap első számán. Sok anyag össze is jött. Aztán, amikor megalakult az FMK, ez lett a belső információs lapja. Akkor már nem gondolkodtunk abban, hogy ez egy komoly lap lesz, hiszen a lehetőségek nagyobbak lettek, de mégis egy fontos lapnak számított az első hetekben. Stencil-nyomtatásban jelent meg, valahol Dunaszerdahelyen nyomták a lapot, pár ezer példányban. De ennél sok­kal nagyobb volt a példányszáma, mert megengedtük, hogy bárki utánnyomja, és nem szabadott megtartani, hanem az elolvasása után azonnal tovább kellett adni az ismerősöknek. A Szabad Kapacitás azután az FMK hivatalos tájékozta­tója lett. Már csak azért is, mert közben a kommunista pártorgánumnak számí­tó Új Szó mellett megalapítottunk egy napilapot is, Nap néven, amelynek az el­ső száma rohammunkában, december 15-én jelent meg, és Hunóík Péter volt az első főszerkesztője. Mindkét lapot szinte a térdünkön szerkesztettük, semmi­lyen felszerelésünk nem volt hozzá, még az írógépet is kölcsönkaptuk. (...)- Mit jelentett az illegális szervezet?- Két szóvivőt választott a társaság. A szóvivőknek az volt a feladatuk, hogy ne­vüket adják a nyilvánosság előtt az egészhez, gyakorlatilag rajtuk keresztül je­lent volna meg az FMK. Ők képviselték volna a szervezetet mindennemű tárgya­láson, kézjegyükkel ellátták volna a kiadott dokumentumokat, és ők vállalták volna fel a büntetőjogi eljárásokat is. A Charta 77 mintájára alakítottuk ki az egészet. Ha a szóvivőket letartóztatták volna, akkor újabb szóvivők léptek volna a helyükbe. (...) A. Nagy László és én vállaltam az első szóvivőséget a Függet­len Magyar Kezdeményezésben. Azért mondom, hogy vállaltuk, mert ez vállalás kérdése volt akkoriban, nem választás kérdése. A vállalás azt jelentette, hogy 731 TÓTH KÁROLY

Next

/
Thumbnails
Contents