Popély Árpád - Simon Attila (szerk.): A rendszerváltás és a csehszlovákiai magyarok (1989-1992) - Elbeszélt történelem 1. (Somorja, 2009)

Tóth Károly

TÓTH KÁROLY 722 MTI prágai tudósítójának és valamilyen magyarországi félellenzéki lapnak. Tud­tuk, hogy a ČTK és az MTI nem fogja közölni. Érdekes, hogy az MTI, amelyet ak­kor Pió Márta képviselt, valamilyen formában reagált, és őrzök egy levelet, ame­lyet Sándor Eleonórával neki címeztünk, bizonyítva, hogy az aláírások hitelesek, és nyugodtan adja közre azt. De ennek a részleteire már nem emlékszem.- De ti is megőriztetek legalább egy példányt belőle...- Természetesen, egy példány máig a birtokomban van, sőt az elküldés után még érkeztek utólag is aláírások, tehát nem 266-an írták azt alá, ahogy a hiva­talos szerveknek elküldtük, és ahogyan a Kettős elnyomásban megjelent, ha­nem a hozzánk eljutott ívek alapján 26-tal többen, tehát 292-en írták alá a do­kumentumot.- Dobosék hogyan reagáltak minderre?- A tárgyalások közben folytatódtak, de nagyon szorított bennünket az idő, már így is lekéstük az október 28-i időpontot. Közvetlenül karácsony előtt aztán fel­kerestem Dobos Lászlót a lakásán Pozsonypüspökiben. Nagyon meglepődött, hogy a Bizottság képviseletében megjelentem. Akkor már közel két éve dolgoz­tunk együtt a Madáchban. Nagyon konstruktív volt a megbeszélésünk. Én közöl­tem vele, hogy mi október elejétől gyűjtjük az aláírásokat a dokumentumunkhoz, és annak a kétszázvalamennyi aláírónak, akik csatlakoztak a dokumentumhoz, nem akarunk csalódást okozni, ezért az elkövetkező napokban elküldjük a do­kumentumot Husáknak. Arra kértem, hogy írja alá a dokumentumot. Ő azt mond­ta, hogy a megbeszélések még nem zárultak le, ezért felelőtlenség lenne a ré­széről az aláírás.- Nem volt olyan érzésed, hogy a tárgyalásokkal el akarják húzni a megbeszélé­seket, hogy lehetetlenné tegyék a dokumentum elküldését?- Nagyon sokféle érzésem volt akkor, erre nem emlékszem. De folytatom. Én akkor a következő javaslatot tettem neki: Nem lenne jó, ha két dokumentum születne, mert ez a megosztottságunkról árulkodna. Ha ő nem tudja aláírni a do­kumentumot, a másik dokumentum, amely megszületik, ne legyen valamilyen ellendokumentum. Ezért megígértem, hogy ha elkészül, én is és mások is aláír­ják majd, és legyen annak a neve: Memorandum 1989. Ez valami kontinuitást feltételezne, és akár minden évben kiadhatnánk egy ilyen dokumentumot. Eb­ben egyeztünk meg. Tehát a 68-as generáció nem csatlakozott a dokumentum­hoz, de mi a következő évben, a Grendel is, Balia Kálmán is aláírtuk a Harminc­­hármak Levelét is, annak ellenére, hogy nem Memorandum 1989 volt már a cí­me. Egyébként a harminchármak Levele címet egy év után kapta, 1990-ben, amikor megjelent hivatalosan is már a szabad sajtóban, és érdekes módon, ki­maradtak belőle a ČKP utalások. Mondanom sem kell, hogy nem 1989 január­jában - ahogy ezt akkor Dobos mondta - készült el a dokumentum, hanem va­lamikor márciusban. A szövegről akkor már nem folytak egyeztetések, mi egy­szerűen aláírtuk azt. Viszont nagyon érdekes volt az aláírás módja. Nem csatla­kozhatott bárki a dokumentumhoz, valakik nagyon megválogatták az aláírókat.

Next

/
Thumbnails
Contents