Popély Árpád - Simon Attila (szerk.): A rendszerváltás és a csehszlovákiai magyarok (1989-1992) - Elbeszélt történelem 1. (Somorja, 2009)

Bugár Béla

van szó. Most az embereket, főleg azokat, akik vallásosak voltak, két dolog ér- 71 dekelte, az egyik a politikai rész, tehát, hogy milyen változások lesznek és mire lehet számítani. Már akkor el lehetett mondani azt, hogy legyen szabad választás, azokat juttassák be, akikben ők megbíznak, akkor még kereszténydemokrata klubok voltak, mi is ilyen csoportosulássá kívántunk válni. Keresztényekként el voltunk nyomva, a feleségemet is figyelmeztették, hogy ha templomba fog járni, kirúgják az állásából. Korábban persze. Nagyon sok embernek volt ilyen tapasztalata. Felmerült a vallásszabadság, meg kell hirdetni, meg kell valósítani. S az, amit kezdettől fogva hangsúlyoztunk, s ez aztán bekerült az első választási programunkba is, a röplapokba, a magyar nevek használata. Nem tudom most megmondani, hogy kinek a fejéből pattant ez ki, kinek az ötlete volt, de már akkor 1990-ben a választási kampány röpcéduláiban ez benne volt. A mezőgazdaság volt a másik, amiről sokat beszéltünk, az egyik oldalon a elkobozott vagyonok, a másik oldalon viszont, mondjam azt, hogy valamiféle vállalkozás, tehát az, amit láttak Magyarországon, ahol már akkor kezdtek vállalkozni ezen a területen is, és hát az idősebbje meg különösen emlékezett arra, hogy valamikor nekik földjeik voltak, tehát az, hogy vállalkozni szeretnének. Körülbelül ezek voltak azok a témák, amelyek mindenhonnan rezonáltak. Rövid időn belül 1200-an jelentkeztek, szimpatizánsok, akkor voltak ilyen kis papírok, belépési nyilatkozatok. Tehát decemberben kezdtük, és januárban már megjelent az Új Szóban is egy felhívás, hogy Rajczy Lászlónál lehet jelentkezni. Sőt megjelent egy másik is, hogy Magyar Kereszténydemokrata Klubok, Rajczy ott lett bejelentve, de akkor még ez nem volt teljesen tisztázva, hogy a Magyar Kereszténydemokrata Klubok, azok most a Kereszténydemokrata Mozgalom alá fognak tartozni, vagy nem. Ez csak a későbbiekben dőlt el. Azzal, hogy például Rajczy Lászlónak jelentettem be, már azt hiszem január tizenvalahányadikán, azt hiszen 18-án, hány MKDM tagja van Somorján az alapszervezetnek, persze ez még akkor nem volt 1200, de 500 körül volt, mert mi azt csináltuk, hogy az utcákat jártuk, ahol mindenkinek meg volt a saját területe.- Rajczy Lászlóval hogy jöttél össze?- Újságon keresztül. Nem ismertem őt azelőtt.- Tehát megjelent az újságban a felhívás, te pedig reagáltál?- Az egyik volt az, hogy az újságban megjelent, másik, hogy megjelent a Hírhozó. Az úgy jutott el, és ez megint jó mechanizmus volt, a lévaiak kapták, és például somorján a plébános úr segítségével, nem tudom, hány ezerszer kinyomattuk, tehát sokszorosítottuk. Felhívtam telefonon, ja, telefonom nem volt, az egész kapcsolat az úgy volt, hogy a kórházba jártam, vagy egy utcai fülkéből hívtam, ha működött. Mindig egy marék pénz volt nálam, azt hiszem, akkor csak egy koronásra működött, és elmondtam neki, hogy mi van. Jött is vissza a papír, hogy be vagyunk regisztrálva ilyen-ilyen szám alatt, és majd értesítenek, hogy mikor lesz az első közgyűlés.- Személyesen mikor találkoztatok?

BUGÁR BÉLA