Popély Árpád - Simon Attila (szerk.): A rendszerváltás és a csehszlovákiai magyarok (1989-1992) - Elbeszélt történelem 1. (Somorja, 2009)
Takács János†
mon Jancsi csinálta. És akkor az nagyon nagy fájdalom volt nekünk, mert az Együttélés Füleken tulajdonképpen mindent felrúgott. Nemcsak Füleken, de a járásban is megalakult szervezeteink közül: Püspökiben, Ragyolcon, Síden. így ennek a tagsága az Együttélés megalakulásával néhány emberre minimalizálódott. Ebből a helyzetből kellett nekünk felkapaszkodnunk a 90-es önkormányzati választásokon. A következő négy évben egy ugrásszerű minőségi és mennyiségi javulás is történt ezen a téren, de hát ez egy másik fejezet.- Ott a füleki bútorgyárban meg a Kovosmaltban történt valami?- Én a bútorgyárban voltam, nem tudom, hogy a Kovosmaltban hogyan, mennyire mentek a dolgok. Onnan is jöttek ki visszhangok, hogy ott már szervezkedik az Oböanské fórum. Nálunk is először az Oböanské fórumot Sulek Ági hozta be, de aztán valahonnan bekerült a VPN is, de nem volt, aki foglalkozzon vele, a gyárban nem is volt hatása. Amikor az egyórás sztrájk volt, abba már bekapcsolódott mind a két üzem. Akkor jelentek meg először a csehszlovák kokárdák, tehát nem a fehér-kék-piros, hanem a másik sorrendben, azokkal jártunk bent a gyárban, azokat hordták a fiatalemberek. Akkor én még nem voltam kapcsolatban senkivel. (...) Még mielőtt tovább mennék, volt a nagy gyűjtés karácsony előtt. Összegyűlt Füleken két nagy teherautó élelmiszer, ruházat. Már akkor élesben ment minden, Romániában folyt a vér, már akkor nagyon nagy harcok voltak. Akkor Füleken egy nagy Škoda teherautót utánfutóval megpakoltunk, és vitték. (...) Elkísértem őket a határra, mondtam, Romániába viszik, engedjék át őket. Először a csehszlovák fináncaink mondták, hogy rendben van, ha a magyarok átengedik. Átengedik? Át. Elbúcsúztam Mokošéktól, mondom, vigyétek. El is vitték. Mi nem voltunk olyan ravaszok, mint a bénaiak, mert azok belerakták a címeket az ajándékcsomagokba, és jöttek nekik a visszajelzések, hogy megkapták. A Mokošékat pedig megvádolták később, hogy nem is vitték el a szállítmányt, ami persze nem volt igaz, de hát mi nem tettünk címeket a szállítmányba. (...) Ez volt az első nagy akciónk.- A nagypolitikát hogyan érzékelték?- Füleken úgy kezdődött a dolog, hogy abban az időben már kooptálták a parlamentbe az embereket, és Durayt is természetesen mint a Jogvédő Bizottság egyik tagját. Öllösék meg Tóth Karcsiék oda bevitték, de nem ő volt az első számú ember, ő valahogy ezt viszolyogva fogadta. Egy körutat tett Szlovákiában, melyet az FMK segítségével a Csemadok szervezett. Mi szerveztük meg neki a gyűlést, és utána volt a Simon Jancsi-féle felhívás. Akkor 120 emberből negyvenen maradtunk. Aztán megszerveztük március 15-ét, az első március 15-ét. Lendvay Tibi volt az ünnepi szónok. Nagyon mély hatással volt az emberekre, rám is. Akkor először jelentek meg a magyar nemzeti színek Petőfi arcképe mellett. A himnuszt még nem, de a Szózatot elénekeltük az énekkarral. És azt hiszem, Mečiar akkor már meg volt bízva a belügyminisztérium vezetésével. Az ő vezényletével történtek a felkészülések a májusi választásokra, és a parlamenti választások előtt egy héttel a füleki eseményeket jöttek kivizsgálni Pozsonyból. Többek között március 15-ét, de még volt közben valami. Akkoriban volt az az időszak, hogy az önkormányzatokat át kellett strukturálni. Vagyis akik nem 697 TAKÁCS JÁNOS
