Popély Árpád - Simon Attila (szerk.): A rendszerváltás és a csehszlovákiai magyarok (1989-1992) - Elbeszélt történelem 1. (Somorja, 2009)
Szigeti László
ni. Sokat beszélgettünk. S az említett éjszakán az ő lakásán vörösboroztunk és elmondtam neki a családtörténetemet, hogy az én családomat széttépte a csehszlovák történelem, Csehországban, Magyarországon, Nyugat-Európában szét vagyunk szóródva, és hogy egy olyan erős nemzetállami koncepció érvényesül 80 éve Csehszlovákiában, amely szinte azonos szinten tartja a magyarok lélekszámát Csehszlovákiában, fél millió körül, miközben ti, szlovákok 1925-ben egymillió 900 ezren voltatok, most több mint négymillióan, és mindig többen vagytok, tehát ez egy abszolút átgondolt nemzetpolitikának a része, és hogy nektek nem sikerült az, ami a cseheknek: a németeket kiűzték, de ti minket nem tudtatok kiűzni, nem volt rá időtök. És én érintett vagyok. És nagyon sok szlovákiai magyar érintett. És Špitzer Gyuri azon az éjszakán elsírta magát. Elmondta, hogy milyen szörnyű dolgot csinált 45-48-ban. Egészen odáig jutott, hogy elmondta: ez a ház, ez a lakás, amelyben én most vagyok és aludni fogok, egy németé volt. Ez a lakás egy német tulajdona, ő meg itt él. És ma már teljesen másként gondolkodik. És sokan akarták, hogy térjen vissza a politikába, és ő azt mondta, hogy nem. Még egy történet ehhez: amikor a Kultúrny život újraindult a nulladik számmal - éppen az általam kitalált „Etika és politika” nemzetközi szimpózium kapcsán indult újra -, itt készített velem egy hosszú interjút. Akkor még nem tudtam, hogy a szlovákok szemében nagy megtiszteltetés, ha Špitzer valakivel interjút készít. Amikor újraindítottuk a Kultúrny životot- mert kicsit ebben is benne voltam és még egy csomó dologban -, akkor szó volt arról, hogy Juraj Špitzer legyen a főszerkesztő, mert ő volt 68-ig a lap főszerkesztője és ez így elegáns lenne, meg hogy Dubček is visszajött, hát jöjjön vissza ő is. Aztán Ivan Štrpka lett a főszerkesztő, egyszerűen azért, mert Juraj azt mondta: „Én benne voltam a kommunista pártban, látom, hogy miféle szervezet volt, még ha most támogatom is ezt az egészet (ő aktív volt a VPN-ben is, nagyon sok tanácsot adott), egyszerűen tisztességtelen lenne, hogy ha én lennék az, aki megmondja, milyen legyen az „obroda", az újjáépülés és a megújulás. No, nagyon erős és kegyetlen tapasztalataim vannak. Tehát nálam is ez volt az indok. Én a kommunista párt tagja voltam, úgy, ahogy nagyon sok szlovák értelmiségi. Ez volt az egyik indok. Én nem tartottam volna szerencsésnek, ha én valamilyen formában ott vagyok, miközben persze nagyon sok kommunista volt az Együttélésben, a VPN-ben, az FMK-ban is néhány, de főleg az Együttélésben. Az MKDM-ben nem... Ez az egyik ok. Bennem volt egy olyan naiv elképzelés, hogy a parlamentbe meg a politikába művelt, felkészült, egyetemet végzett, alapos áttekintéssel rendelkező emberek kerüljenek. És én nem tartottam magam annak. A harmadik ok az volt, hogy én 7 vagy 8 hónap alatt a politikai szerkezetnek a kívülről láthatatlan belső világát jártam be, amely napról napra megdöbbentett. Hogyan működik a politika és hogyan működik a hatalom. A hatalom ugyanis a hatalom ellenőrzéséről szól. A hatalom arról szól, hogy ha nem korlátozza magát, önkényes döntéseket hozhat. A politikai hatalom a demokráciában az őrülteknek is terepet biztosít. Itt van Mečiar esete. És azt is láttam, hogy nagyon nehéz bármit is elérni, akár kisebbségi vonalon is. Ez három olyan ok, amely azt mondatta velem, hogy evezzek más vizekre. Amikor elmentem az Egyesült Államokba, akkor nagyon sok irigyem támadt az FMK-ban. Valóban én találtam ki, hogy a Soros Alapítvány 8-10 embert vigyen ki megtanulni angolul. Megbeszéltem Sorossal, és ő azt mondta, hogy jó, gyertek, és én annyit mondtam neki, hogy „Úristen, a gyerekeimet megint otthon hagyom, a képernyőről in-673 SZIGETI LÁSZLÓ
