Popély Árpád - Simon Attila (szerk.): A rendszerváltás és a csehszlovákiai magyarok (1989-1992) - Elbeszélt történelem 1. (Somorja, 2009)
Szigeti László
Jičinský azzal jött, hogy azért kell két év, mert volt ilyen 1945 után, a második világháború után, hogy kétéves időszakra választottak, és Václav ez neked is jó lesz, mert akkor Václav még nem nagyon akart sokáig elnök lenni. Azt mondta, míg rendeződik az ország, elnök lesz. (...) Lényeg az, hogy Jičinský volt az, aki rávette őt erre a kétéves választási időszakra. Havel azt mondta, nagyon jó ez a két év, mert legalább megmutatjuk, hogy mi igazi demokraták vagyunk, jöjjenek létre a pártok, két évre mi irányítjuk az országot, s utána, mikor konszolidálódnak és megerősödnek, akkor írjuk ki a választásokat és győzzön a legjobb. És mondtam, hogy Václav, miért kell lehetőséget adni azoknak, akiket most kiűzünk a hatalomból. Miért engedjük vissza őket két év múlva? Mért nem adsz időt, hogy négy év alatt megerősödjenek a mostani struktúrák. Mert ők úgyis összeszedik magukat. Vavroušek, Pithart meg jómagam - Jano Langoš nem nagyon szólt bele -, hogy úgy mondjam, egyedül maradtunk ezzel a nézettel. Jičínský két évet ajánlott és Havel elfogadta, és amikor Čalfa megérkezett aznap Bécsből, a végén beszállt ebbe a vitába, de akkor már lehetett érzékelni, hogy Havelnek megtetszett ez a koncepció és Čalfa mellé állt. Azt hiszem, ott lélektani dolgok játszottak szerepet, hogy ő igazán nem mondhatta azt abban a helyzetben, hogy én négy évig akarok miniszterelnök lenni.- Egyébként Havel miután köztársasági elnök lett, ő mennyire tudott és akart beleszólni a napi politikába, illetve nekem talán úgy tűnik, hogy polgárjogi szempontból felkészült volt, de a nemzeti kérdés lényegét nem értette. Te ezt hogyan láttad?- Hát erről történeteim vannak, hogy mennyit beszélgettem én Václawal a szlovákiai magyarokról, ez egy külön negyedóra. De először a kérdésed első részére: milyen mértékig akart vagy kívánt beleszólni Havel az ország irányításába köztársasági elnökként. Volt egy nagyon érdekes történet. Ezek mind, hangsúlyozom, személyes érzékelések. Nem tudom, hogyan függenek össze a történelmi események folyásával. De ezeket így érzékeltem. Egy történetet hadd mondjak el. Elsején meghallgattuk Havel első újévi elnöki beszédét, amit előzőleg én olvastam. 29-én megmutatta és néhány korrekciót is végeztem rajta, pl. átírtam a nemzetiségi kisebbséget nemzeti kisebbségre, ami így is hangzott el a tévében egyébként. Aztán ezt visszaíratták vele később, de pl. az elnök első újévi beszédében az a fogalom hangzott el, hogy nemzeti kisebbségek. Köztársasági elnökként Havel mindjárt közvetlenül az új év utáni első napokban, nem tudom hányadikán, összehívta a nem tudom milyen nevű borozóban a Szent Vitus Székesegyház tövében, fönt a várban az OF és a VPN-vezetést. A téma az lett volna, hogy megbeszéljük az ország katonai és belügyi helyzetét. Mivel ilyen komoly témáról lett volna szó és mivel Pithart tudta, hogy azt a borozót lehallgatják - mert volt egy csomó borozó, amelyben ott voltak az ŠtB-s lehallgatók -, azt akarta ajánlani, hogy máshol tartsuk meg a megbeszélést. És elő is készített egy másik helyet, a Šárkát, hogy oda majd átmegyünk. Hogy amikor megérkezik erre a találkozóra az elnök, azt fogja neki mondani, menjünk át máshova, mert itt nem biztonságos. Ez azért érdekes, akkor már a hatalom látszólag a kezünkben volt, Havel köztársasági elnök volt. Igaz ugyan, hogy Pithart még nem volt miniszterelnök, igaz ugyan, hogy Čalfa volt a miniszterelnök, de ebben a kormányban még voltak kommunisták, s igaz az is, hogy a szlovák kormányban 667 SZIGETI LÁSZLÓ
