Popély Árpád - Simon Attila (szerk.): A rendszerváltás és a csehszlovákiai magyarok (1989-1992) - Elbeszélt történelem 1. (Somorja, 2009)
Szigeti László
SZIGETI LÁSZLÓ 648 máromi hajógyárból vagy egy magyar szövetkezetből jöttek. Utólag az apró kis összetűzéseinkről, amik voltak, nem szívesen beszélek. Annyit mondok, hogy voltak helyzetek, amikor ellenállásba ütköztem, de hozzá kell tenni, hogy mindig akadtak és voltak, akik következetesen védték a kialakult közös álláspontot. Ez nem nemzeti forradalom volt, hanem az orosz diktatúra és a kommunista diktatúra elleni mozgalom, amiben minden szabadságért küzdő állampolgárnak jogosultsága volt részt venni, a magyar ajkúnak és magyar nemzetiségűnek is. Persze voltak apró nézetkülönbségek és kínos esetek is, de nem sok. Például az egyik este megjelent a VPN tanácskozásán egy fiatalember egy paksamétával a hóna alatt, hogy fontos ügyben akar beszélni velünk. Azt javasolta, hogy a tüntetésünkre foglaljuk el a főteret és legálisan szerepeljünk ott. Elmondta, hogy ő összegyűjtötte az ehhez szükséges engedélyeket, amelyeket a kommunista párt városi alapszervezete, a városháza, a Nemzeti Front stb. adott meg. Nagyon érdekes helyzet volt, mert az volt a szándéka, hogy mi kérjünk engedélyt ezeknél a szerveknél, hogy mi, már mint a VPN-esek felléphetünk a főtéren és ott megtarthatjuk a tüntetést, nagygyűlést. Nagyon-nagyon zavarban volt ez a fiatalember, nagyon izzadt, hogy elfogadjuk-e ezt. Mi természetesen fölöslegesnek tartottuk. Elküldtük ezt a fiatalembert. Miből gondolja, hogy nekünk erre szükségünk van, másrészt ezzel ezeknek a szerveknek a legitimitását igazoltuk volna. Ez a fiatalember Neszméri Sándor volt, nem tudom, Csemadok funkcionárius volt-e még, de én teljesen megdöbbentem, hogy ez a fiatalember ott megjelent, nem tudom, ki küldte, nem tudom miért jött és nem tudom, hogyan sikerült neki beszerezni azt a 15-18 pecsétet. S amikor elment, elküldtem, kicsit furcsa helyzetbe is kerültem, olyan gyanúsan néztek rám az ott jelenlévő munkatársaim, hogy te ezt az embert ismered, ez elő volt készítve, hogy ez az ember ide bejött. És nekem még magyarázkodnom is kellett, hogy nem, ez nem volt előkészítve, engem is nagyon meglep, hogy Neszméri Sándor itt megjelent és ezeket az engedélyező pecséteket hozta. Ez azért mondom el, mert a szlovákiai magyarok történelmébe beletartozik az ő személye is, és azt hiszem, hogy ez így tisztességes, hogy ezt megemlítem. Miközben én nem értékelni akarok, csak azt akarom mondani, hogy ez a jelenség ott volt és néha egy aprócska kételyt ébresztett irányomban a szlovákok részéről. Visszatérve az FMK szándéknyilatkozatára. Már mondtam, hogy 24-én itt, a lakásomon találkoztunk. Milyen szerepe, súlya volt a nyilatkozatunknak? Akkor váltunk igazából teljesen legálisan a Polgári Fórum és a VPN partnereivé, ezzel a nyilatkozattal. Megnőtt a rangunk. De számomra a jelentős nap igazán november 29-e volt. November 29-én a Szövetségi Parlament törölte az alkotmányból a CSKP KB vezető szerepét, s még valami érdekeset, azt, hogy az állami ideológia az a marxista-leninista ideológia. Ez nagyon fontos volt. (...) Másnap, 30-án én délelőtt felugrottam Prágába és az OF-ben kormányalakításról volt szó. Pithart arról győzködte az OF-et, hogy Adamecéknek a kormányalakítási törekvései hiteltelenek lesznek. Az csak egy álca. Be is jelentette Adamec, ha jól tudom december 3-án vagy 5-én volt, a kormányátalakítást, de úgy, hogy a húsz tagú kormányba betettek 5 embert, három párton kívülit, egy embert, ha jól tudom, a Cseh Szociáldemokrata Pártból és egyet a Lidová stranából. Azonban 15 kommunista maradt a kormányban és másnap az OF és a VPN közös nyilatkozatot tett közzé, hogy ez szégyenteljes kormányátalakítás volt, meghazudtolása a valós helyzetnek, hiszen az alkotmányban töröltük a CSKP egyeduralmát, s hogy Adamec rekonstrukciója az egy
