Popély Árpád - Simon Attila (szerk.): A rendszerváltás és a csehszlovákiai magyarok (1989-1992) - Elbeszélt történelem 1. (Somorja, 2009)

Bugár Béla

BUGÁR BÉLA

62 egész osztálynak példaképe volt. Nem tudom, ismered-e a Húsvéth Lajos tanító bácsit? Ő megjárta a háborút, és megvannak neki a vastag jegyzetei, könyvek, Ő az az ember, aki megjárta a háborút, magyarként, akkor, amikor azt a legkeményebben megtorolták. Az összes gyerek kapott tőle egy kis mikuláscsomagot. El nem felejtem, akkor húsvétra is, hogy miért ünnepeljük, azt mindig elmondta, és annak ellenére, hogy próbálták őt piszkálni, úgy látszik, már csak azért, mert idős volt, hagyták. Ez az ember tanított meg nagyon sok gyereket arra, hogy hogyan kell a fákat visszavágnia, könyvkötőkor, ahova én jártam, megtanított, hogyan kell könyvet kötni. Kézzel, nem géppel. Akkor volt az iskolának, azt hiszem, még ma is megvan, egy ilyen kis kertje. Ott a fiúkkal ásatott, kapáltatott, a lányokkal gyomláltatott, tehát ezeket a kerti dolgokat is belenevelte a gyerekekbe. Már akibe bele kellett, mert mi is be voltunk otthon fogva, azt tudom. És ő volt az, aki az osztályfőnöki órákon kemény magyar történelmi példákat adott nekünk. Ritkán volt az, amikor kimondottan osztályfőnöki órát tartott, ő inkább a történelemről beszélt, honnan jöttünk, a hétvezérről, a magyarok kalandozásairól - ezt mind tőle tudom. Én nagyon szerettem, még most is találkozgatunk. Ez volt az egyik. A másik a matematikatanárom, már akkoriban előfordult, hogy türelmetlen voltam, és gyorsan akartam valamit, azonnal legyen meg, most, adjad, uram, de rögtön. Ő vezetett rá arra, hogy a matematikát nekem nem kellett tanulnom. Egy az, hogy jól magyarázott, figyeltem, és azt, ahogy előadta, meg is tanultam. Mielőtt ettem volna, megcsináltam a matematikát vagy a fizikát, azután ettem, aztán a többi házi feladat következett. De ugyanaz folytatódott a későbbiekben, amikor a gimnáziumban az osztályfőnököm Diósi Albert volt, ő tanította a matematikát is, ugyanezzel a türelemmel és a jó magyarázataival továbbvitte mindezt. Én a főiskolán nem is tanultam matematikát. Az, amit elmondtak, azt megértettem. A másik dolog az, hogy a kitartást beleoltották az emberbe. Beszélhetnék arról is, hogy elmentek a gyerekekkel a kirándulásokra. A Húsvéth tanító bácsi Pozsonyt mutatta meg, majd Magyarországra vitt el bennünket. A Diósi tanár úr, az osztályfőnökünk, az pedig már sítúrákra a hegyekbe, tehát a természetet szerettette meg velünk. Ennek következményeképpen - feleségemmel osztálytársak voltunk -, nászúira is a Szlovák Paradicsomba mentünk. (...)- A szikra csapatba beléptél?- Nem, a szikra csapat, arról nem tudok, de a pionírba, abban voltam. A szikra nem maradt meg bennem, valószínűleg, az nálunk nem volt. Akkor ezt úgy vették, ezt idézőjelben mondom, hogy tömegesen, a gyerekek beléptek, mert kirándulások vannak, hogy foglalkoztak a gyerekekkel, a szülők sokszor azt mondták, hogy hát ott marad két órával tovább a gyerek, és megtanul ezt-azt.- Azt, hogy közben ideológiát is tanítottak...- Nem, ez senkinek nem jutott az eszébe. A SZISZ-ben viszont igen. Én SZISZ- tag is voltam, és meg is gyűlt a bajom velük, mert akkor már kinyíltak a csipáim, saját véleményt találtam mondani. A főiskola után, főiskolán is, aki akart ment a SZISZ gyűlésekre, aki akart nem. Valójában nem is kényszerítették, mert nekem senki nem mondta, hogy lépj be. Automatikusan, ahogy fölmentünk