Popély Árpád - Simon Attila (szerk.): A rendszerváltás és a csehszlovákiai magyarok (1989-1992) - Elbeszélt történelem 1. (Somorja, 2009)
Szabó Rezső
- „ Generációváltás, ami a funkcióban lévő... ”- Igen. Tehát ezen a nyomon mennek az én gondolataim is. Most már, vagy kevéssel azután, hogy így, ahogy leültünk, hisz nem véletlenül. Nem azt mondtam, hogy az egyik oldalon az FMK-sok, hanem a fiatalok. Beleértve a Diákszövetséget és így tovább. Hát igen, itt egy generációváltásról is szó volt, mint ahogy 68- ban is generációváltásról is szó volt. A Lőrinczék, Fábryék stb. helyére az akkor még fiatalok, Dobosék, Szabó Rezsőék, Duray Miklósék, Varga Sándorék, sorolhatnám. Persze, a generációváltás is benne van ebben. Még valami más is benne van. A jobb oldalon ülők, tehát az idősebb generáció, és a fiatal generáció. De emitt még azt is hozzátenném, hogy a még funkcióban lévők. Sidó Zoliék, és így tovább, parlamenti képviselők. Sidó Zoli és mások, a még funkcióban lévők, meg a múlttal nagyon összefonódottak. Mi, Dobos Laci és ez a csapat, ez azokból állt egyrészt, akiket 1970-ben kizártak a pártból, mindenből, elnémítottak, egzisztenciális veszélybe sodortak, az élet peremére toltak, de voltak ott olyanok is, akik nem voltak az élet peremére szorítva. Akik tovább is, most is funkcióban maradtak, képviselő volt, Új Szó-szerkesztő volt, és így tovább. Akik minimum a vétlenségüket akarták bizonyítani, azzal, hogy odaálltunk újra az elsők között az új irányzathoz, legalább megmaradni akartak, hogy ne kerüljenek az utcára. Ez is ott ült azon az oldalon. Ezt éreztem én ott a vitából, hogy emezek, a másik oldalon ülők pedig tiszták, koruknál fogva is. Bár olyan hangokat ütnek meg, és olyan indulatokat hoznak felszínre, amelyek egy kicsit ijesztőek is. Majd később egy pontnál Tóth Karcsival kapcsolatban mondom el, hogy megijedtem, de ez egy későbbi időpont, amikor tárgyaltunk. Ők az FMK, én pedig a Csemadok nevében, és ijedten hallgattam, hogy te jó isten, ha ez az ember húsz évvel ezelőtt részt vett volna az egészséges magban, és mondjuk ideológiai párttitkár lett volna, akkor a jó isten mentsen meg tőle.- A túlzott radikalizmusától, ugye?-A túlzott radikalizmusától. Szóval ezen az oldalon meg éreztem ezt a túlzott radikalizmust, ami másban is megnyilvánult, hisz a VPN választási bukásához nagy mértékben az járult hozzá, hogy valakinek akkor el kellett végezni a „piszkos munkát". Ki kellett cserélni a szövetkezeti elnököt, az állami birtoki igazgatót, a gyárigazgatót, a járási nemzeti bizottsági elnököt, szóval mindenkit, aki hatalmi pozícióban volt. Viszont aki ezt elvégezte, azt azután a bosszúállás nem engedte vissza még egyszer a funkcióba, de ez már egy későbbi dolog, de ennek a kapcsán ezt talán itt helyes volt elmondani. Amire nemcsak akkor döbbentem rá, azóta is érett ez bennem, hogy a rendszerváltást végrehajtani azt nem lehetett teljesen, valamiféle játékszabályok betartásával, és a kommunista párt szerepét egy rövid átmeneti időszakban nem vehetik át pártok sokan, akik egymással máris harcba kerülnek a következő választások miatt. Ilyenkor egy párt, tehát Prágában egy, és itt egy kellett, hogy azt mondja, hogy képviselő ez lesz, ez lesz, és ez lesz. Egyszerűen a politikatudomány sem enged meg mást. Szóval ezt azután tudatosítottam, mint ezekkel a kérdésekkel foglalkozó ember, hogy 68-ban is, ha egy radikális fordulat lehetett volna, akkor annak kellett volna lenni, de a nemzetközi helyzet sem engedett meg akkor egy radikális fordulatot. És az a bizonyos többpártrendszer, amit a demokrácia feltételez, az 625 SZABÓ REZSŐ
