Popély Árpád - Simon Attila (szerk.): A rendszerváltás és a csehszlovákiai magyarok (1989-1992) - Elbeszélt történelem 1. (Somorja, 2009)
Szabó Rezső
SZABÓ REZSŐ 620 Gál Sándor zárszavával ért véget. Ez volt, és mondom, itt érdekesek a programnyilatkozatok, hogy mi lett elfogadva, mi nem lett elfogadva. Különben az új programnyilatkozat megjelent az Új Szóban is, méghozzá az Új Szó, nincs ráírva, feltételezhetően 7-i számában, teljes egészében. Szóval itt már mindent lehoztak.- Az ön által felsorolt névsorból az derült ki, hogy az úgynevezett dogmatikusok teljesen háttérbe szorultak. Kikerültek az új elnökségből, vezetésből.- Igen. Legalábbis mindazok, akikről akkor már tudhattuk, hogy dogmatikusak. Azok kikerültek. Ez egy kicsit összefüggött azzal is, hogy a 68-as tapasztalatunk is az volt, hogy nem lehet félmunkát végezni. Hanem ha, akkor tényleg alaposabb tisztogatást. A helyzetnek megfelelő, és elbírható módon. Ezt nem véletlenül mondom. Mert később kiderült, hogy Sidó Zoltán, aki teljes mértékben alkalmazkodott ettől kezdve az új dologhoz, sokak szemében szálka volt, és sok tiltakozást kaptunk arra, hogy ha a Csemadok át akar alakulni, akkor nem lehet megtartani a régi csúcsvezetőket. Leveleket kaptunk stb., stb., de ez még egy későbbi időpont, majd arról még szó lesz.- Még egy kérdés erejéig csak visszatérnék Schusterhoz és Hrivnákhoz, hisz ők voltak akkor a két legfőbb közjogi méltóság Szlovákiában. És ha mind a ketten, hát ahogy említette, hogy Schuster örömmel és sok szeretettel, örömmel fogadta önöket.- Ezt mondta legalábbis.- Igen, és Hrivnák is fogadta a küldöttséget.- Hrivnák nem mert nem fogadni bennünket.- Ez nagy dolog volt azért akkor.- De ekkor olyan volt a helyzet.- Épp ezt akarom kérdezni. Tehát ez a politikai helyzet következménye?- Váltották le sorban az embereket, gyárigazgatókat, és így tovább, szóval senki egy pillanatig sem érezhette magát biztonságban. És ezt Hrivnák nagyon jól tudta. És azt, hogy 300 faluba holnap viszik a hírt. Őneki fontos volt, hogy olyan hírt vigyenek, hogy Hrivnák fogadta, beleegyezett, igent mondott mindenre. Nem akarom se Hrivnákot, se Schustert megbántani, de a 68-as tapasztalataik nekik is megvoltak, tehát abban a tudatban ígértek meg mindent, hogy jó.- Jól jön az még.- Majd aztán. Ha mégse úgy lesz, kisöprünk benneteket. Úgy, mint 68-ban, hogy hát rendben. Nincs vesztenivalónk, mert vagy jól jön egyszer még, hogy mi ilyen strammok voltunk, vagy pedig kényszer hatására csináltuk, és majd jön újra az,
