Popély Árpád - Simon Attila (szerk.): A rendszerváltás és a csehszlovákiai magyarok (1989-1992) - Elbeszélt történelem 1. (Somorja, 2009)

Szabó Rezső

szintén ilyen érdekességnek, ami jellemző arra az időszakra mag. Az pedig a következő. Másnap az Új Szó ban a Csemadok Központi Bizottságának ez a vitathatatlanul fontos üléséről egyflekknyi anyag jelent meg, amely egyetlen, Lukács Tibor, vezető titkár által előterjesztett akcióprogram-javaslat stb. A Csemadok most érvényes alapszabályzatát érvényteleníteni kell, mondja Takács András, majd pedig, szóról-szóra idézem, a vita közben elhangzott egy indítvány, hogy „a Csemadok Központi Bizottságának küldöttsége Sidó Zoltán elnök vezetésével tanácskozzon Pavol Hrivnákkal, az SZSZK kormányának elnökével, és tegyen javaslatot a most alakulóban lévő kormány magyar nemzetiségű tagjának a személyére.” Mindenki megvan nevezve, hogy ki mit mondott, de akkor még az Új Szó úgy vélte, Szabó Rezsőnek a nevét azért jobb lesz nem kiírni az újságban. Volt egy ilyen tilalom. Ez a bizottság azután mondván, hogy nem az ebéd most az érdekes, elindult Hrivnák miniszterelnökhöz. Én közben Gaál Sándornak mondtam, hogy Sándor, ha odaérünk a bejárathoz, ahol csendőrök vannak, te előhúzod a központi bizottsági tagsági igazolványodat, bemutatod nekik, ezek szalutálnak, s te azt mondod nekik, hogy „súdruhovia idú so mnou”. És megyünk. Tudtam, hogy hol van az elnöki iroda, hisz 68-ból tudtam, hogy semmi nem változott meg, a Gézáék ezt nekem elmondták, úgyhogy egyenesen mentünk fel az első emeletre, ma is ott van a miniszterelnöknek az irodája, mentünk végig a folyosón, be az előszobába. Közben, úgy látszik, hogy lentről már mondták, hogy mennek fel valakik, mert ott olyan meglepetten fogadtak bennünket, és hajói tudom, én voltam az, aki azt mondtam, hogy azonnal tárgyalni akarunk a miniszterelnök úrral. Igen? Kik, mik, hogyan? Mondom jelentsék be, hogy itt van egy küldöttség, ülésezik a Csemadok Központi Bizottsága, 300 falunak a küldöttei vannak ott, a központi bizottságnak akkor 100 tagja volt, akik ma délután hazautaznak, és a Csemadok-gyűléseken elmondják a történteket, és erről fogunk mi tárgyalni a miniszterelnökkel. De hogy a miniszterelnök utazik el. Jelentsék be, és a miniszterelnök döntse el, hogy fogad-e bennünket. Hát ezek mondták, hogy nagygyűlés, 300 ember, falukról, egész Szlovákiából. A miniszterelnök azonnal azt mondta, hogy engedjék be őket. Bementünk. A Gaál Sanyi volt, aki ugyanezt, amiket én mondtam, elmondta újra, ismerték egymást, és mondta, hogy a központi bizottság ülésezik, és úgy döntöttünk, hogy úgy, mint 68-ban, miniszter kell és alelnök kell, akit a Csemadok javasol, úgy, mint 68- ban. A Hrivnák mondta, hogy ő Prágába megy, őszerinte nem nemzetiségi miniszter, mert ahhoz egy újabb törvény kell, amellyel minisztériumot is létesít, hanem a járhatóbb út az, hogy a kormány alelnöke, mert ehhez nem kell, nincs tárcáról se szó stb., szóval ez a járhatóbb út. Mondtuk, hogy oké, adjuk meg a javaslatot telefonon Prágába, megadta a telefonszámot, kit javasol a Csemadok a kormány alelnökének. Köszönjük, mentünk a Schusterhez. Úgy látszik, innen már értesítették Schustert, a Hrivnákéktól, mert a titkárságon már úgy vártak bennünket, hogy igen, az elnök elvtárs vár bennünket. Tudom, hogy hogyan működik ez, hogy becsengetnek, ő pedig elindul. Elvezettek bennünket a fogadóterembe, mi ott megálltunk, a másik oldalon jött Schuster azzal, hogy így: „Szeretettel üdvözlöm az elvtársakat! Köszönöm, hogy eljöttek hozzám. Mecenzéfre Stósz felől fújt a szél, és Zoli bácsi, Fábry Zoli bácsi biztatott engem arra, hogy írjak." Nem ezzel a magyarsággal mondta, jóval törtebb magyarsággal, de ez volt a lényege. Foglaljanak helyet. Majd pedig: „prepáčte, že ďalej už budem rozprávať po slovensky, ugyanis jobban kifejezem magamat, önök valamennyien bizto-617

SZABÓ REZSŐ