Popély Árpád - Simon Attila (szerk.): A rendszerváltás és a csehszlovákiai magyarok (1989-1992) - Elbeszélt történelem 1. (Somorja, 2009)
Sidó Zoltán
SiDÓ ZOLTÁN 612 mint országos elnök - én 91-ig voltam a Csemadok országos elnöke, 91-től 93 áprilisáig az országos választmány főtitkára voltam - én ellene voltam az ilyen átalakulásnak. A politika legyen a politikai pártoké, és a civil szférának igenis lesz létjogosultsága - gondoltam akkor és vallom most is. Csemadok-elnökként én jóban voltam mind a három társasággal. Sőt, ha meghívtak, én elmentem a közgyűléseikre is vagy a rendezvényeikre. Az FMK-ban volt egy érdekes magatartás. Egy, hogy fiatalok voltak és sokuk számára minden, ami az előző évekhez kötődött így vagy úgy, az eleve rossz volt. (...) A szabadelvűséget valahogy úgy magyarázták, hogy a régitől való elrugaszkodás után létjogosultsága van a szabadelvűségnek. De ezt a szabadelvűséget egyfajta elrugaszkodás előzi meg. Én visszaemlékszem, a mai napig előttem van néha. Egyszer valami összejövetele volt Galántán az FMK-nak. És nem tudtak hogyan eljutni oda. Rövid időn belül kellett menni, én meg tudtam. Fölhívtam a Žabot utcát, hogy én Lévára megyek a Csemadok-autóval. Én ki tudom őket tenni Galántán, aztán még este jövök vissza onnan, visszafelé föl is tudom őket venni. Hallgatás volt. De aztán végül, hogy igen, eljönnek az Új Színpad elé és ott, a parkolóban fölveszem őket. S nem nagyon akartak beszállni... Vagy visszagondolok arra, hogy Kassáról jöttünk haza 90-ben a Fábry Napokról és zuhogott az eső. Én autóval voltam s jöttem volna vissza Újvárba, mert másnap aztán készültem Prágába vagy hova kellett mennem. És Sándor Eleonóra a zuhogó esőben akart elmenni a vasútállomásra. S mondom neki, hogy kolléganő - ő is parlamenti képviselő volt -, Selylyére megy? „Igen.” „Üljön be, elviszem." S vacillált. Zuhogott az eső. Nem nagyon akart. Végül is beült. Én kiszálltam Újvárban, mondtam a sofőrnek, hogy vigye őt tovább haza, egészen a lépcsőig. Megdöbbentett engem még Hunóík Péter esete. Én Hunóík Pétert még egyetemista korából ismerem. Fiatal srác volt és akkor udvarolt a feleségének. A felesége nálunk tanított a közgazdaságin angolt. És hát többször összejöttünk, beszélgettünk, jókat vitatkoztunk. S Péterrel nem lehetett szót érteni 89 novemberétől egészen addig, míg ő volt a Nap főszerkesztője. Mert úgy kérdezted, hogy kaptam-e fölkérést. Nem kaptam, máshonnan kaptam, de hát az szóba se jöhetett volna, sehol, soha. Kaptam. De nem a magyar pártoktól.- Csemadok-elnökként, az előbb már mondtad, hogy láttad vagy érezted, hány részre szakadt szét a Csemadok potenciálisan és valójában is. Mit éreztél? Azt, hogy meg lehet ezt még valahogy állítani?- Igen, én úgy éreztem, hogy igen, mert eleve egy őrületnek tartottam, hogy most egymás torkának essünk. Volt egy olyan elképzelésem, hogy a VPN és az FMK felosztotta egyik feladatát. A VPN majd nekimegy a Maticának, az FMK nekimegy a Csemadoknak. Bár a két szervezet nem hasonlítható össze, mind a kettő nem hasonlítható, teljesen más. A Matica aztán ráadásul külön utakon járt, főleg amikor már Markuš vette át a kolompot. Addig az FMK a Csemadokról nagyon sokáig úgy nyilatkozott mint sóhivatalról vagy mint együgyű, öregedő személyek gyülekezetéről. Elég végigolvasni a Napot, nekem különben megvan az összes száma. És voltak, akikkel nem is lehetett beszélni. Gyurovszky Lacival például. Vagy akár Barakkal, akitől megkérdeztem, hogy ugyan már mi bajod van? Hát hiszen az apád Csemadok alapító tag Párkányban. És te tudhatod otthonról, hogy mi volt a Csemadok. Meg aztán te Szerdahelyen dolgoztál a műve-
