Popély Árpád - Simon Attila (szerk.): A rendszerváltás és a csehszlovákiai magyarok (1989-1992) - Elbeszélt történelem 1. (Somorja, 2009)
Sidó Zoltán
- Ki merte volna nem jelölni Fábry Istvánt? S a pozsonyi konferencia jelölte őt. S ki merte volna nem megszavazni Fábry Istvánt? Egyetlen egyszer volt a Csemadoknak haszna belőle, 84-ben, amikor tiltakoztunk az iskoláink elrablásánál, mert bevonultunk a párt központi bizottság épületébe, és ő a központi bizottság tagja volt, és erre beengedtek mindenkit. (...)- Senkinek nem fordult meg a fejében ekkor, hogy valami komoly változásra fog sor kerülni? Tehát, hogy rendszerváltás lesz?- Ők nem hittek ebben.- És te?-(...) Ez egy olyan dolog, bevallom, én azt hittem, hogy Magyarországot és Lengyelországot ez érinti, ott ez módosul. Egyszerűen nem hittem volna, hogy a szovjet hatalom nem lép ugyanolyan keményen, mint 68-ban. De talán Magyarországon és Lengyelországban ez sikerül. Ne felejtsük el, hogy Bil’ak még mindig a fő-főideológus volt. Husák köztársasági elnök. A pártot az a szerencsétlen, primitív Jakeš vezette, aki hát... Valami fantasztikus gyenge vezetése volt akkor az országnak. Már a progresszió szempontjából.- Tehát ti arra gondoltatok, hogy, mondjuk, marad a kommunista rendszer egy enyhébb formában akár Magyarországon, akár Lengyelországban, ugye? Szlovákiában pedig nem lesz semmi.- Itt, hogy nem lesz semmi. Én visszaemlékszem arra, amikor a Gorbacsov-féle peresztrojka vagy a glasznoszty - vagy nevezzük, aminek akarjuk -, beindult, és vártuk, hogy akkor itt mi lesz. S emlékszem rá, hogy a civil szervezeteket, Vöröskereszt, Szovjetbarátok Szövetsége, Antifasiszta Harcosok Szövetsége, Ifjúsági Szövetség, Nőszövetség, Csemadok, Ukránok Szövetsége, a filatelisták meg ami belefért, összehívtak minket egy ilyen összejövetelre. S Pezlár azzal kezdte a beszédét, hogy „ebben az országban a glasznoszty én vagyok. Majd én megmondom, hogy Szlovákiában mit jelent a peresztrojka.”- Tehát nem hitte senki a Csemadokban vagy nem fordult meg a fejedben az, hogy...- Hogy akkora változás történik. Félő volt, hogy Prágában izolálódik a helyzet, Prágát pedig a karhatalom letöri. Én láttam ezt a januári demonstrációt ott, ahol eltaláltak, s láttam azt a hatalmas erőt, mit jelent az, mikor fecskendőkkel és több ezres rendőrséggel megfélemlítik az embereket. Viszont azt már láttuk, hogy Magyarország megnyitotta a határt a németek számára, Ausztria felé. Azért remény volt, csak szabad-e hinni? Én 68-ban hittem, hogy megváltozik minden. S nemcsak a Kétezer szó, hanem a többi, az egész folyamat. Annak hittem, és most valahogy szkeptikus voltam elejével.- Aztán Szlovákiában is, elsősorban Pozsonyban, naponta történtek az események. A diákok kezdték, naponta fölvonultak, naponta tüntettek. 603 SIDÓ ZOLTÁN
