Popély Árpád - Simon Attila (szerk.): A rendszerváltás és a csehszlovákiai magyarok (1989-1992) - Elbeszélt történelem 1. (Somorja, 2009)

Sidó Zoltán

zajöhettek, és ő mennyit tanulhatott, és így tovább, és így tovább, hogy tanulhatott, és őneki az a véleménye, hogy a magyar ember akkor érvényesül, ha a felsőfokú ismereteit szlovák nyelven szerzi meg. De ahhoz, hogy ezt megtehesse, milyen jó az, hogy a középiskolában nemcsak a szakterminológiát oktatják szlovák nyelven, hanem bizonyos tantárgyakat is, mint például a matematika, fizika, kémia. Mert ugye kémiában a terminológia ilyen meg olyan. A több fölszólalás után szünetet rendeltek el, senki nem ment oda Nagy Kázmérhoz. Nagy Kázmér odajött hozzám, és azt mondta, hogy ti most nagyon elítéltek engem. így van, Kázmér. Hogyhogy nem törött el a kezed? Miért kellett neked eljönnöd? Föltételezem, Peter Colotka adta feladatul. Ilyenkor jobb érzésű ember kificamítja a bokáját, s orvosi igazolást küld. „Én ezt nem tettem meg.” Ennyit mondott. Érezte, hogy nagyon melléfogott. Késő este ért véget a tárgyalás. S most jön egy érdekes dolog. Késő este hazamentünk, hétfőn reggel hívnak a különleges vonalon, s fölhívott a Magyar Népköztársaság prágai nagykövete, Kovács Béla. S mondta, hogy fél tizenegy tájban érkezik a Csemadokba, és át akarja adni - ez 84-ben volt, a Csemadok 49-ben alakult-, az évforduló alkalmából át akarja adni a Magyar Népköztársaság jókívánságait. Én lementem a ház elé várni a nagykövetet. Jött nagy autóval, piros, fehér, zölddel, fölkísértem őt és Lukács Tiborral fogadtuk. S hangosan mondta, mintha mikrofonba mondaná: „Tisztelt elvtársak! A Magyar Népköztársaság nevében, s a magam nevében is sok sikert kívánok a Csemadoknak.” S akkor intett nekem, és én nem értettem, és mutogat a rádióra. Később megtudtam, mit akar. Bekapcsoltam. Ez az akkori lehallgató készüléket zavarta, mert nem zenét kért, szöveget. Magyar szöveget. S akkor leültünk. Hogy ne ide, oda üljünk le. S akkor a következőt mondta: ő most megy haza Pestre, mert holnap Ľubomír Štrougal miniszterelnök...- Csehszlovákia miniszterelnöke...- Igen, Budapestre érkezik, s fogadja őt Kádár János is. A programtól eltérően az oktatási törvény lesz a téma, és ismerve a Csemadok pártcsoportjának állásfoglalását, ez egy különleges összejövetel lesz. S valóban így történt. Nem azt mondom, hogy csak ennek köszönhetően, biztos, hogy nem. Mint ahogy nem is biztos, hogy csak a budapesti találkozónak köszönhetően. Nem tudom, mi minden játszott közre. Egy hét múlva a szlovák parlament új törvénytervezetet küldött ki a bizottság tagjainak, s az inkriminált paragrafusok már nem szerepeltek benne, ellenben ez a megállapítás: „A nemzetiségi iskolák oktatási nyelve azonos az illető nemzetiség anyanyelvével.” No, ekkor növekedett - mert abból indultunk ki - a Csemadok-tagok létszáma. (...) Ekkor lépett be nagyon sok ember a Csemadokba. Mert ha visszaemlékszem, az volt a kérdésed, hogy volt-e politikai szerepe? Nemzetmegmentő vonatkozásban, nemcsak a hagyományápolással, hanem ezzel a lépéssel is volt, és tulajdonképpen nagyon sokan fölhívtak abban az időben, és addig, amíg a lehallgató készülék be nem indult, csak annyit mondtak, hogy köszönjük, ezt vártuk tőletek. Dobos Lacival külön beszéltem ebben az időben, Szabó Rezső meglátogatott. Érdekes dolgok voltak ezek. (...)- Korábban említetted, hogy Lukács Tibor és Neszméri Sándor közvetlen munkatársaddá vált, célotok pedig a fiatalítás voit és a tagság növelése. Milyen po-593

SIDÓ ZOLTÁN