Popély Árpád - Simon Attila (szerk.): A rendszerváltás és a csehszlovákiai magyarok (1989-1992) - Elbeszélt történelem 1. (Somorja, 2009)
Sidó Zoltán
pesti tévét, Pezlár Ľudovít nagy dühére. Hogy hívja Pezlárt. A miniszterelnök-helyettes kétszer is meggondolta, hogy most Pezlárt fölhívja-e vagy sem. Végül is hívta a pártközpontot, de nem Pezlárt, hanem Juríkot. Az körülbelül az ő szintjének felelt meg. Ő főosztályvezető volt, az agitprop osztály főosztályvezetője. Pezlár az Isten után következett. Jurik csupán annyit mondott, a törvénytervezetet jóváhagyta az elnökség. S akkor Ján Gregor közölte velem, hogy ezzel nem lehet csinálni semmit. Ez így lesz. Mit fogok lépni? Mondom, nem tudom. Viszszatérve a Csemadokba, rögtön fölhívtam dr. Dalibor Hanest, ő volt a prágai parlament Nemzetek Kamarájának az elnöke. Mielőtt odakerült volna, a Komenský Egyetem Jogtudományi Karának volt a dékánja. Egyetemi tanár. Több nyelven beszélt, egy intelligens férfi volt. Fölhívtam őt, és közöltem vele, hogy Ján Gregortól jövök, s nem tudott kielégítő magyarázatot adni a törvényre. Viszont ha ezt a törvényt jóváhagyja a szlovák parlament, megszűnnek az iskolák. Én arra kértem őt, hogy fogadjon. S erre mint az Alkotmányjogi Bizottság tagja kérem. Ugyanis abban az időben alkotmánybíróság nem létezett. Ha voltak ilyen ügyek, ezt a két kamara Alkotmányjogi Bizottsága Prágában tárgyalta és fogadott el valamilyen ajánlást vagy határozatot. S azt mondta, hogy ma nem tudja megtenni, merthogy nyolckor a röptérre kell menni, mit tudom én honnan, Afrikából jön valami parlamenti delegáció. S mondta, hogy megkérhetem őt, hogy jöjjön be hétre a parlamentbe. Azt mondta, ott lesz. Én fölültem az esti gyorsra, reggel hat óra után már Prágában voltam, hét előtt megérkeztem a parlamentbe, Dalibor Hanes már várt. Megmutattam neki a dokumentumot, s ő vette a telefont és azonnal hívta Peter Colotka miniszterelnököt, a szlovák kormány elnökét. Ott előttem beszéltek. Utána fölhívták Jozef Lénártot, Lénárt a Szlovákia Kommunista Pártja Központi Bizottságának a főtitkára volt.- Rangban erősebb volt, mint Pezlár?- Hogyne. Említettem már, hogy amikor engem először bemutattak neki, azt mondta, hogy hála istennek, egy olyan elnöke lesz a Csemadoknak, akinek a gyerekei magyar iskolába járnak. Egy érdekes ember volt, nem volt olyan vad, mint Pezlár. Ő volt Pezlár főnöke, viszont Pezlár keményebb fiúnak számított abban az időben. De ő a nagyfőnököt hívta. Végül is azt mondta, Dalibor Hanes azt válaszolta nekem, hogy ezt már a kommunista párt elnöksége jóváhagyta, ezen semmiféle módosítás nem hajtható végre, és ez a parlament elé kerül. Mit fogsz tenni? Nem tudom. Pont ott mondjam el, hogy mit fogok tenni? Nem tudom. De egy biztos, mondtam: hogy mikor Szene környékén fölépült az iskola - a magyar szülők építették -, és amikor szlovák iskolát akartak oda telepíteni, akkor beindult a buldózer s le akarták rombolni. S végül is a magyar iskola került oda. Tudjuk. Ha egyszer a magyar paraszt földhöz vágja az ekét és nem szánt, nem vet, nem arat, akkor itt gondok lesznek. Ezt persze így elmondani tudom, megszervezni nem. S ha tudnám, megszervezném-e? S mondtam, igen, én magyar ember vagyok és én úgy veszem ezt, mint az ellenünk elkövetett legnagyobb vétket, amihez csak a hontalanság évei hasonlíthatók, illetve a Szlovák Nemzeti Tanács 1945-ös határozata, amikor egyszerre megszüntették a magyar iskolákat, sőt, a magyar nemzetiségű állami alkalmazottakat végkielégítés nélkül, nyugdíj nélkül elbocsátották. Ez ugyanaz. Mert ez nemzeti megszűnésünket célozza. S erre azt mondja, nemzetiség. Mert én mondtam, hogy ved’ je to
