Popély Árpád - Simon Attila (szerk.): A rendszerváltás és a csehszlovákiai magyarok (1989-1992) - Elbeszélt történelem 1. (Somorja, 2009)

Sidó Zoltán

S ! D Ó ZOLTÁN

572 hektárnyi termőföldet vásárolt Kürtön, kaszálót, erdőrészt, szőlőt telepített, dupla háztelket vett, háromszobás, kétkonyhás, istállós, műhelyes csodaházat épített a faluban, ahová talán olyan 50 éves korában eljött gazdálkodni. Szentistvánpuszta Kürttől egy kőhajításnyira van, olyan öt kilométernyire.- Akkor menjünk, lépjünk egyet a gyerekkorodig, vagy a gyerekkorodhoz. Hol telt, és hogyan?- Hát itt vissza kellene kanyarodnom kicsit apámhoz, mert a család ettől függött. Apám, ahogy mondtam, 38-ban a Hanza Nyomda, Unió Nyomda igazgatója lett, és mi itt születtünk. Itt éltünk Komáromban. A Hanza nagyon jól fizethetett, mert anyám, ahogy férjhez ment, abbahagyta a tanítást, és két alkalmazottja volt a családnak. Velünk Czafik Lenke, 17-18 éves leányzó foglalkozott, vele sétáltunk itt az Anglia parkban, a Duna-parton, s ezen kívül még ott élt velünk Teri néni, egy kürti özvegyasszony, ő főzött. Ma furcsa, hogy anyám nem is tanított, gyerekekkel se sétált, nem is főzött, lehet, hogy nem is vásárolt be, nem tudom. Mindenestre jól és szépen éltünk. (...) A háború után változott a helyzet. Egy délután nem jött haza az apám. S aztán estefelé megjelent három nyomdász, az egyiket Riszdorfernek hívták, és csak annyit mondtak, hogy a Sidó urat elvitték a járásbíróságra.- Mikor volt ez?- 1945 őszén talán. Elvitték, és vizsgálati fogságba került. Az eredeti vád olyan volt, hogy ha azt rábizonyítják, akkor talán életfogytiglani, vagy talán halálbüntetést kap. Két vád volt ellene. Az egyik, hogy valahol Breclav környékén fölrobbantott egy alagutat. Szabotázsakció az első köztársaság idején. Apám életében nem járt ott. A másik vád, ez közel járt az igazsághoz, de így nem igaz, ahogy vádolták. Tudni kell, hogy háború esetén a nyomdákat hadiüzemmé nyilvánították. Ennek az alkalmazottak számára az az előnye volt, hogy nem vitték be őket katonának. A hátránya később az volt, hogy állami megrendelésre nyomtak többek között röpiratokat is, ahogy a megrendelés szólt. Persze a vádban valahogy úgy állították be, hogy apám kezdeményezésének eredményeként jelentek meg ezek a magyar nyelvű röpiratok. Nem hinném. Mindenesetre hazaárulás vádjával vizsgálati fogságba került. No most, ismét Riszdorfer úr és a komáromi nyomdászok segítettek rajta, ugyanis, ezt apám elbeszéléséből tudom, eljöttek a tárgyalásra a nyomdászok, munkaidőben. És jegyzőkönyvezték az ő vallomásukat is. S ebből egy egész más dolog tudódott ki, hogy apám a zsidóüldözés idején az egyik nyomdászt, zsidó embert, a raktárban bújtatott, és még egy személyt, akit nem tudom, mi miatt üldöztek. S ami meglepő, több mint fél évig ő hordta le nekik az élelmet, és ami ott fölöslegessé vált, azt ő hordta ki... No most, lehet, hogy ez is segített abban, hogy ejtették a vádat. De ha már valaki több mint fél évet vizsgálati fogságban eltölt, az mégiscsak sáros, így került az apám 46-ban munkatáborba. 48 őszén kiengedték, s ő akkor a Hitelszövetkezet akkori cégénél, a NUPOD cégnél, Eperjesen kapott a könyvelésben alkalmazást, úgyhogy havonta járt haza. Ezért mondom, ha a gyerekkoromról kérdezel, ezt el kell mondani, hogy egy darabig nem volt apám. (...) 1949-ben, amikor a szlovák iskolák magyar tagozatait engedélyezte a csehszlovák kormány,