Popély Árpád - Simon Attila (szerk.): A rendszerváltás és a csehszlovákiai magyarok (1989-1992) - Elbeszélt történelem 1. (Somorja, 2009)
Sándor Eleonóra
bereket illeti, akiket néven neveztél, a Popély Gyulával viszonylag korrekt kapcsolatom volt, de meg kell, hogy valljam Duray Miklóssal hosszú időn keresztül nem voltam beszélő viszonyban, mert iszonyúan dühített és bántott, hogy számtalan kérdésben nincs igaza. Számos esetben az idő nekem adott igazat, hogy helyesen értékeltem akkor a dolgokat. A másik dolog, ami engem nagyon bántott, ami aztán nyilvánosan is megfogalmazódott, hogy olyan iszonyúan nagyfokú bizalmatlanság élt bennük a szlovák politikusokkal szemben. Az az alapállás, hogy ezek bármit mondanak, nem szabad hinni nekik, és nem szabad bennük bízni, és nekünk mindig is szembe kell állni mindenfajta szlovák reprezentációval, az valami lesújtó volt. Amennyire emlékszem, talán még az Együttélésnek a választási anyagaiban is megfogalmazódott az, hogy ebben az országban egy magyar csak és kizárólag ellenzékben politizálhat. Most megint nem akarok itt érzelmekről beszélni, de végül is ez a tétel ma, amikor már nem beszélhetünk Együttélésről, mert az Együttélés már nem létezik, de mielőtt beolvadt volna a Magyar Koalícióba, ezt a tételt ők is föladták. Én akkor azon aggódtam, hogy ha eleve ilyen nagyfokú bizalmatlansággal közelítünk a szlovák politikához és politikusokhoz, akkor ez vissza fog ütni, és azt hiszem, hogy bizonyos mértékig tényleg vissza is ütött. Hivatkozhatunk ma is a saját véleményünk alátámasztására, hogy hát voltak azok a nagy nacionalista tüntetések 90-91-ben a nyelvtörvény idején, de ugyanakkor azt a kérdést is fel kell tenni, hogy ha a magyar politikai reprezentációnak a nagy része, s akkoriban az Együttélés tényleg nagyon erős volt, nem közelít eleve bizalmatlansággal mondjuk a VPN-hez vagy a KDH-hoz, akkor ezek a szlovák pártok nem tudtak volna-e hatékonyabban fellépni a nacionalistákkal szemben? Mert tagadhatatlan tény, hogy amennyire tudtak, megpróbálták visszaverni ezeket a támadásokat, de defenzívában voltak Miközben a szlovák nacionalistákkal szemben kellett védekezniük, ezekkel kellett megküzdeniük úgy, hogy emellett a szlovák társadalmat se sértsék, itt voltak velük szemben a magyarok is, ami komoly argumentációt adott a nacionalisták kezébe. Tehát egy kettős nyomás alá kerültek, és azt hiszem, hogy ezt a helyzetet egy higgadtabb és visszafogottabb politizálással el lehetett volna kerülni, és ezzel meg lehetett volna erősíteni az első szlovák kormányt a saját, a szlovák nacionalistáival szemben. De hát ezek ma már csak utólagos értékelések.- Mennyire vettél te részt a választási kampányban 1990-ben?- Hát meglehetősen intenzíven, miután képviselőjelölt voltam. De még talán annyit, ha érdemes említést tenni arról, hogy részt vettem néhány megbeszélésen, ahol összeállt a VPN-FMK képviselőjelöltjeinek a listája. Azt el kell mondjam, hogy a VPN rendkívül korrekt volt a lista összeállításakor, nem emlékszem olyan harcokra a képviselőhelyekért, amilyenek manapság zajlanak a pártokon belül. Tehát azok a helyek, amiket mi a listán kaptunk, amennyire emlékszem, maximálisan korrekt megegyezés erdménye volt, és mind a két fél elégedett volt ezzel. Én elég előkelő helyen szerepeltem a listán, most már nem tudom pontosan, ötödikként vagy hányadikként, de biztos befutó helyem volt. De azzal mi tisztában voltunk, hogy ha azt akarjuk, hogy az FMK-nak súlya legyen, akkor ezek mögé a jelöltek mögé szavazatok is kellenek. Nem egy ajándéknak tekintendő a dolog. Én is rengeteg kampánygyűlésen voltam, de az én emlékezetemben ezek teljesen összefolynak a téli nagygyűlésekkel. Még ma is előfordul, 563 SÁNDOR ELEONÓRA
