Popély Árpád - Simon Attila (szerk.): A rendszerváltás és a csehszlovákiai magyarok (1989-1992) - Elbeszélt történelem 1. (Somorja, 2009)
Sándor Eleonóra
SÁNDOR ELEONÓRA 558 Laci ült be, vagy a Nagy Laci ült be, és akkor valahogy kialakult az a rend, hogy ők lettek a különböző tárgyalódelegációknak a tagjai. Ezek ilyen spontán módon alakultak ki. És mivel én akkor távol voltam Pozsonytól, nem tudtam folyamatosan ott lenni ebben a legfelsőbb szintű egyeztetésekben, még a tüntetéseken sem tudtam mindig ott lenni. Ezekben a napokban Galántán volt az egyetlen egy olyan nyilvános megmozdulás, ahol én megszólaltam. Emlékszem, ez az nap volt, amikor az országos általános sztrájk volt.- December 11-e.- Igen, a galántai múzeumból a kollégákkal elmentünk oda. Szolid módon zajlott az általános sztrájk az egész országban, mert végül is ebédszünetben volt. Jellemző az akkori hangulatra, hogy Galántán is a főtéren mindenféle emberek a különböző üzemekből fölmentek szónokolni, és arról beszéltek, hogy hát persze szocializmus lehet, de nem olyan, mint amilyen eddig volt, hanem demokratikus szocializmus, meg mit tudom én, ilyen zagyva szövegek mentek folyvást. És akkor én elveszítettem a türelmemet, és szót kértem, és akkor mondtam, hogy lehet, hogy itt vannak olyanok, akik komolyan hisznek abban, hogy demokratikus szocializmus kell, de nagyon sokan vannak olyanok, akik egyáltalán nem ezt gondolják. Aki azt gondolja, hogy demokratikus szocializmus kellene, azok majd a politikai többpártrendszernek egy részét képezik majd, és majd megmérettethetik magukat, remélem, hogy a kisebbik részét fogják majd alkotni a lakosságnak. Ezt az epizódot csak azért mondom el, hogy érzékeltessem, majdnem egy hónappal a november 17-e után is az emberek még ilyen kategóriákban gondolkodtak, hogy ilyen megreformált szocializmus kell és lesz majd.- Volt még egy nagygyűlés Bősön. Azon voltál? Ennek 16-án kellett lennie.- Bősön sok tüntetés volt, és voltam is jó néhányszor, de a decemberire nem emlékszem, de hát főleg tavasszal voltak a nagy tüntetések. Azok maradtak meg az emlékezetemben.- Aztán volt az FMK első országos gyűlése Dunaszerdahelyen.- Igen, hát ez az első országos gyűlés volt, amikor még mindenki úgymond FMK- s volt. Többé-kevésbé spontán összejövetel volt, mert nemcsak az FMK-ban, de sehol máshol sem volt még tisztázott mozgalmi tagság, alapszervezetek, hasonlók. Ez akkoriban úgy zajlott, hogy mindenki aláírt egy belépési nyilatkozatot vagy petíciós ívet, hogy támogatja a programnyilatkozatot. Mivel akkor még nem volt más magyar mozgalom hát mindenki FMK-s volt. Azt hiszem, így utólag viszszagondolva, ennek igazán korszakalkotó jelentősége nem is volt, mert csak ezután indult meg a differenciálódás. Csak később derült ki, hogy mi az az FMK, ez még a kezdeti lelkesedésnek egy megnyilvánulása volt, de a továbblépés szempontjából nem volt különösebb jelentősége.- Volt olyan kérdéskör; amivel te kiemelten foglalkoztál akkoriban, vagy egyszerűen teljesen spontán volt, amit csináltál az FMK-ban?
