Popély Árpád - Simon Attila (szerk.): A rendszerváltás és a csehszlovákiai magyarok (1989-1992) - Elbeszélt történelem 1. (Somorja, 2009)
Sándor Eleonóra
Bizottság munkájába. Én nem tudom, de végül is valamennyire ők is ennek a baráti körnek a részei voltak, a Gyurgyík Laci, aki ma szociológus, vagy megbíztak olyan emberekben, mint utólag kiderült, talán nem helyesen, mit tudom én, mint a Püspöki Nagy Péter, akire az egyetemista diákok felnéztek. Csak feledékenységből nem említettem eddig a Molnár Imre nevét, aki sok szempontból a mi társaságunknak a lelke volt. Ő aztán ott maradt Szegeden, de előtte Pozsonyban volt. Ő volt a lelke volt a társaságnak olyan szempontból, hogy nem az ideológiát próbálta ebbe belevinni, nagyon helyesen, hanem a szervezést, aki lótott-fütött, aki a Duray Miklóst megkereste, és elhozta közénk. Róla semmiképpen sem szabad megfeledkezni. De mondom, hogy azt az időszakot nem lehet úgy elképzelni, hogy voltak pontos határvonalak, és be lehetett osztani az embereket ide vagy oda. Hiszen, ha őszinték akarunk lenni, vagy őszinte akarok lenni magammal szemben, akkor végül is mi sem vállaltuk fel az ellenzékiséget úgy, hogy például aláírtam volna a Chartát, és ha bementem az egyetemre, vagy találkoztam emberekkel, akkor nem arról beszéltem nekik, hogy kerestek-e a rendőrök, ezek nem azok az idők voltak. Engem csak egyszer hallgattak ki, Duray második letartóztatása után, a férjemet többször is. De nem mondhatnám, hogy az olyan nagyon súlyos represszió lett volna.- Milyen volt a kapcsolatod a Jogvédő Bizottsággal?-A Miklóssal, nem is tudom, a Molnár Imrének köszönhetően vele elég korán megismerkedtünk. Még valahogy a 80-as évek legelején Pozsonyban egyetemistaként. Már akkor segítettünk a Miklósnak olyan ügyekben, hogy felhívások postázása, meg hasonlók, ezeket a munkákat a konspiráció kedvéért - tényleg, milyen érdekes, hogy konspirálni kellett ilyen ügyekben - elosztottuk egymás között. Aztán, amikor otthon voltam Vágsellyén, akkor már megvolt a gyerek, 83 decemberében született a fiam, gépeltem az anyagait. Akkor még nem ismertük a fénymásolást, meg hasonló technikai vívmányokat, akkoriban ezek ismeretlenek voltak, úgyhogy legfeljebb indigóval írtunk, írógéppel sokszorosítottunk még. Mielőtt elment Amerikába, akkor végiglátogatott mindenkit, aki korábban segített neki. Ő csak 1989 decemberében jött haza, 88-ban utazott el, és akkor nélküle zajlott minden, a magyar iskolákat védő bizottság, vagy hogy hívták. Mindig ez volt a legfőbb gond, mindig az iskolákért kellett küzdeni. Akkoriban csak a technikai munkákba segítettem, és inkább a férjem kapcsolódott be erőteljesebben a bizottság munkájába, tehát már a dokumentumok megfogalmazásába is. Na mindegy, ebből is kiderül, hogy én se központi alakja nem voltam semmiféle ellenzéknek, sem az ideológiájával nem nagyon törődtem. Amennyire vissza tudok emlékezni a Miklós elemzéseinek nagyon sok részével nem értettem egyet, de ez akkoriban nem volt kérdés, hogy én egy dokumentum tartalmával egyetértek-e vagy se. Amikor rendőrállam van, akkor az embert az ilyen tartalmi nüánszok nem érdeklik, és ez teljesen érvényes volt rám is.- Eljutottunk 1989-ig. Talán rátérhetnénk 1989. november 18-ára. Ekkor alakul meg a Független Magyar Kezdeményezés.- A Független Magyar Kezdeményezés a szlovák-cseh-magyar találkozókhoz kapcsolódott. Nagyjából ebben az időszakban jutottunk arra az elhatározásra, 553 SÁNDOR ELEONÓRA
