Popély Árpád - Simon Attila (szerk.): A rendszerváltás és a csehszlovákiai magyarok (1989-1992) - Elbeszélt történelem 1. (Somorja, 2009)
Sándor Eleonóra
ellenzéki személyiségek amolyan értelmiségiként odajártak előadni. Ők a nagy hivatalos egyetemi életben nem jelenhettek meg, de a kollégiumokban igen. Bence György, Kis János, Tamás Gáspár Miklós filozófus és hasonló emberek, akikről köztudott volt, hogy a demokratikus ellenzék tagjai. Az ilyen fórumokon szót kaphattak, és ez a szegedi félév segített hozzá ezekhez a kapcsolatokhoz. De nekem ebben semmilyen szerepem nem volt, én készen kaptam ezeket.- És hát ezután jártak ide?- Ők egy itteni klubban nem jelenhettek meg, még a határt se léphették át. De akkor Pesten már elkezdődött lengyel mintára az úgy nevezett repülő egyetem, amelyen nekünk külön is szerveztek programokat. Volt egy olyan elképzelés, hogy megszervezni egyfajta értelmiségi elitképzést. Világos volt, hogy a csehszlovákiai egyetemeken nem lehet sokat megtanulni, ebben szerettek volna segíteni. Úgyhogy szerveztek számunkra előadásokat 56-ról, Csehszlovákiáról, Lengyelországról, a Szovjetunió valós történetéről. Csak néztem, hogy Pető Iván, aki egyébként eredeti foglalkozását tekintve gazdaságtörténész, előadásán - szégyenszemre - hallottam először például az 53-as csehországi tüntetésekről és sok egyébről is. Ez folyt rendszeresen. De ezen túlmenően egy olyan képzést is megpróbáltak megszervezni számunkra, hogy szakágak szerint is tanuljunk, tehát a mi szakágaink szerint próbáltak nekünk Pesten tanárokat találni. Ez a kezdeményezés, a mi hibánkból, nem volt igazán sikeres, mert közülünk nagyon kevesen jelentek meg, az Öllös Laci kivételével, akire jó hatással volt Kis János. Ő aztán tovább vitte, ő tovább tanult, és tényleg hivatásos filozófus lett belőle. Mi a többiek ebben nem vettünk részt annyira, mert nem igazán voltak adottak a körülmények. Kovács Tibi például, aki nagyon szerette Szabó Miklóst, vidékre került, visszament Rimaszombatba, ahol nyilvánvaló, hogy a tudományos kutatásnak nem igen voltak meg a feltételei. Tehát mi, a többiek pályaelhagyók lettünk, úgyhogy erről ennyit, de mindenesetre ez volt Pesten az elképzelés. De a repülő egyetemeken is nagyon sokat tanultunk.- Milyen gyakran voltak ezek a találkozások? Vonattal elmentetek Pestre, és ott hallgattátok az előadásokat?- Igen, hát akkoriban még olcsó volt a vonatjegy, meg volt valamilyen korlátozás is, hogy csak évente négyszer lehetett utazni, de mit tudom én, akkoriban mindenki ismerte azokat a kiskapukat, hogy ezt hogyan lehet kijátszani, meg tényleg közel volt Pest, és gyakran utaztunk.- Ki volt a lelke, tehát a fő szervezője ennek...- Hát a lelke? Nem tudom, aki nekünk a legtöbbet segített, az Kis János volt, Bence Gyurka, Pető Iván. Meg Szabó Miklós, ő nem annyira szervező volt, ő egy csodálatos előadó volt, meg az is maradt, az 56-os előadásaira emlékszem, de hogy úgy igazában, ki volt a szervező, talán Kis János. Nem tudom, de az az igazság, hogy minden körülmény annyira más volt azokban az években, most hogy az elmúlt nyolc évben megtanultunk normális kategóriákban gondolkodni, nekem még azokat a kifejezéseket is nehezemre esik felidézni, amiket akkori-551 SÁNDOR ELEONÓRA
