Popély Árpád - Simon Attila (szerk.): A rendszerváltás és a csehszlovákiai magyarok (1989-1992) - Elbeszélt történelem 1. (Somorja, 2009)
Püspöki Nagy Péter
PÜSPÖKI NAGY PETER 544 sodik legyen a nemzeti megfontolás. Tehát tulajdonképpen a magyar koalíció a jelen pillanatban egy olyan párt, amelyiknek semmilyen tevékenységet nem kell kifejteni ahhoz, hogy a következő menetben megválasszák. Ez nagy hátrány. S ezért vallom, hogy a három párt külön-külön egy nagyon szerencsés és nagyon jó dolog lenne. Igaz, hogy akkor váltakoznának a preferenciák. (...)- Még két kérdésem van, ha megengedi. Az egyik, visszatérve egy kicsit még az MKDM idejére, tehát amikor ön még aktívan ott volt, mennyire volt párbeszéd az MKDM vezetése és az MKDM parlamenti képviselete között, vagy pedig működött ott valami más törvényszerűség?- Igen, ez egy nagyon jó kérdés, erre nekem is ki kellett volna térnem. A kezdettől fogva szorgalmaztam azt, hogy a parlamenti képviselők és az MKDM- vezetés, tehát a közgyűlés működjenek együtt. Tehát ezt az első ülésen - azt hiszem, a vágsellyei vagy a zsigárdi ülés volt, ezt nem tudom most így pontosan -, akkor ezt napirendre tűztem, és érdekes módon pontosan ugyanazok a személyek, akiket kizárt később a párt a soraiból, azok voltak egyáltalán ellene, hogy ők mint parlamenti képviselők szóba álljanak az országos közgyűléssel. Ez egy nagyon érdekes mentalitás volt, mert nem tudatosítottak egyet, hogy a parlamenti képviselők végül is a pártjuk érdekeit képviselik. Ez a világon mindenhol úgy van, sőt esetenként olyannyira úgy van, hogy még el is vesztik a megbízásukat, hogy ha a pártjukkal szakítanak. Például Franciaországban. Úgyhogy ez egy érdekes mechanizmus volt. Utána érezhetően űr támadt, egyre nagyobb űr támadt a prágai parlamenti frakcióképviselők és a pártvezetése és a közgyűlés között. Egyszerűen nem kívántak kommunikálni. Ez a „nem kívánunk kommunikálni", ez gondolom, a parlamenti klub eseménytörténetével függ össze. Annyit kell ehhez a kérdéshez tudni, hogy az első koalíciós megállapodás szerint, mindkét parlamentben a parlamenti klub elnökének MKDM-esnek kellett volna lenni. Tehát Prágában is és Pozsonyban is. Pozsonyban az is lett, de Prágában nem. Ott Duray vette magához az elnökséget. Ez valójában a koalíciós szerződés megszegése volt. Tehát tulajdonképpen a prágai képviselőknek ez az idegenkedése az MKDM vezetésétől, a közgyűlésétől a prágai parlamenti klub történetéhez tartozó fejezet, és a gyökerei oda nyúlnak vissza. Az eredménye az is lett, hogy azokat az embereket a következő választási fordulóban már nem is jelölte a párt. Úgyhogy tulajdonképpen kiiktatódott egy egész társulat.- Ha jól emlékszem Bugár Béla is a prágaiban volt?!- Igen, de Bugár Béla mint elnök kettős szerepben volt. Úgy, mint most is, hogy a nyelvtörvénynél elutazott szabadságra.- Tehát akkor ez azt jelenti, hogy a pozsonyi képviselőkkel inkább működött a párbeszéd?- A pozsonyi képviselőkkel sokkalta inkább működött. Szóval ott egészségesebb volt a légkör. Véleményem szerint ugyanis a parlamenti taktikát meg kellett volna beszélni a párton belül. A helyzet sajnos az volt - és ezt nem egyszer
