Popély Árpád - Simon Attila (szerk.): A rendszerváltás és a csehszlovákiai magyarok (1989-1992) - Elbeszélt történelem 1. (Somorja, 2009)
Püspöki Nagy Péter
PÜSPÖKI NAGY PÉTER 532 tem, és nem kaptam érte semmit. Úgyhogy fizetés nélkül dolgoztam nekik és a nejem is ugye pénz nélkül látta el a titkárnői feladatokat, de hát ezek a szokásos históriák. Egyesek abban kritikát láttak, hogy én nem maradtam ott. Csakhogy nem mondták meg, hogy én eleve sem vállaltam, hogy ott maradok. Eleve azt mondtam, hogy én történész vagyok, én történész kívánok maradni, de abból az elkötelezettségből, ami hát az adott viszonyok között rám hárult, ezt vállaltam, hogy ezt a feladatkört, ezt ideig-óráig, amíg látom, hogy talpra állnak, addig elvállalom. Én azt el is vállaltam. Hát mondom, hogy biztos, hogy más is adott volna nekik helyet, biztos, hogy máshol is szívesen látták volna ezeket az embereket, de a helyzet olyan volt, hogy mégiscsak az én házam szolgált ennek az alapjául hosszú ideig. Aztán, nagy nehezen sikerült irodát szerezni. Ez is érdekes, mert itt is voltak olyan koncepcióbeli különbségek. Én annak idején azt szorgalmaztam, hogy a Zichy palotának az egyik emeletén voltak ilyen megszerezhető irodák, hogy költözzön oda a párt. Ugyanis nagyon nem mindegy, hogy a párt milyen házban van. Ezt nem értették, és rettentően jól érezték magukat abban a szörnyű házban, másfél szobában, holott mehettünk volna a Zichy palotába is. Esetleg még a fogadást is meg lehetett volna ott rendezni a díszhelyiségben, hiszen az is benne lett volna az alkuban, hogy mivel házon belüliek vagyunk, előnyösebben kapjuk meg a büfét, a dísztermet és a többit bármikor, amikor kívánjuk. Hát ezek koncepciókulcsok. Például a Fidesz ezt kezdettől fogva értette. Tudja, hol a Fidesz székháza: a Hősök terénél. Tehát ők értették azt, hogy a polgári gondolkodáshoz hozzátartozik a külső megjelenés csínye is. Na hát, ezek azok az alapgondok és alapproblémák, amikhez föl kell nőni. Én láttam egyes egyházi vezetőknél, akik ugye egyszerű helyekről jöttek és nem tudtak a püspöki palotába behelyezkedni, mert azok mégiscsak barokk főúri paloták voltak, és egy palota élete más, mint egy ház élete. Én annak idején Bugár Bélát támogattam, és valójában - ezt bátran mondhatom - azért is lett elnök, mivel különben nem is ismerték volna. Szóval, úgy esett rá a választás, hogy ő rögtön az első közgyűlésen megjelent mint somorjai képviselő. Öszsze kellett hozni az országos elnökséget, és még hiányzott egy ember, s én ott elnököltem, s voltak ott 120-an. Nem tudtam, hogy ő kicsoda, senki sem tudta, de a 120 emberből viszonylag a legjobban szereplő, legjobban föllépő személyiség volt. Hát azt mondtam, hogy azt a fiatalembert hozzuk be, onnan a hatodik sorból, a jobb oldalról, mert róla azt lehet mondani, hogy a jelenlévők közül az egyik jól szereplő volt. Nos, ettől fogva aztán én vittem Janics helyébe. Én vittem be az ügyvezető elnöki székbe, mert tudja, hogy Janics leválasztása az én akaratom volt, mert nem örültem annak, hogy zavaros kijelentések hangzottak el az elnöki poszton. Főleg az Együttélés és a kereszténydemokrácia kapcsolatai színterén nagyon zavaros dolgok hangzottak el, és hát akkor változtatnunk kellett. Akkor csináltam Bugárból, hasonló meggondolások miatt, ügyvezető elnököt.- Ezek a cserék a vezetésben hogyan zajlottak? Említette a triumvirátust is.- Hát a triumvirátus, amíg ott voltam, az addig létezett. Tehát az jogilag is létezett, mert a pártszervezet úgy is volt megalapítva, hogy a párt vezetője az elnök, a főtitkár és a főtanácsos, és nem volt elhatárolva a jogkör tudatosan. Tehát ez a három ember volt tulajdonképpen a párt első vezetője.
