Popély Árpád - Simon Attila (szerk.): A rendszerváltás és a csehszlovákiai magyarok (1989-1992) - Elbeszélt történelem 1. (Somorja, 2009)

Öllös László

ÖLLÖS LÁSZLÓ-Természetesen. Nyilvánvaló ez megvolt, ez rendben van, de ennek akkor is véget kellett vetni. Rögtön az első időszakban. Aztán később volt egy másik ilyen vita, amikor a kooptálások voltak, megjelennek a szakszervezetek, hogy ők is akarnak képviselőket, hasonlóan a korábbi Nemzeti Fronthoz. Azt is mi magyarázzuk meg nekik, hogy a szakszervezeteknek nincs semmi keresnivalójuk egy alkotmányos demokrácia parlamentjében, a politikában nyomást gyakorló érdekérvényesítő szervezetként igen, de a parlamentben őnekik semmi módon nem lehet bérelt helyük, nem oda valók. Ezt is el kellett magyarázni. Visszautalnék arra a megjegyzésemre, hogy nagyon nagy volt a sötétség e tekintetben, vagy inkább tudatlanság, hogy hogyan is kell kinéznie egy alkotmányos demokráciának.- Nyilván nem az FMK miatt dőlt el így a kérdés.- Nem csak, de nekünk is volt benne szerepünk. Valakinek meg kellett fogalmaznia és képviselnie kellett ezt.- A párt vezető szerepének a törlése.- Igen. Ezt szintén követeltük az első pillanattól kezdve, hogy a kommunista párt vezető szerepe szűnjék meg. Ez egy alapvető alkotmányos kérdés volt Ez volt a rendszerváltás lényege, és szabad választások döntsenek arról, hogy milyen politikai pártnak, mekkora a súlya van ebben az országban.- Ez mikor történt?- 1989. december elején.- Köztársasági elnök, kormányalakítás, új kormány - mire emlékezel ezekből?- A VPN-ben megjelenik egy meglehetősen felemás hibás stratégia. A Polgári Fórum egyből nekimegy a kormánynak, tehát a kormány mondjon le, új kormány alakuljon, átmeneti kormány, amely aztán átvezeti az országot, elviszi az első szabad választásokig. A VPN-ben viszont eluralkodott olyan nézet, emlékszem Budajra, hogy ne akarjuk megbuktatni a kormányt, mi a kormány ellensúlyaként tevékenykedjünk, a nagygyűlések révén kommunikáljunk a kormánnyal, és akkor a kormány kénytelen a mi követeléseinknek eleget tenni. A demokrácia számára az volt, hogy az emberek találkoznak a nagy tereken, és megfogalmazzák, amit akarnak. Nem azért jelenik meg ez, mert Budaj nem tudta volna, hogy mi az a népképviselet, a demokrácia, azért fogalmazódik meg, mert nem tudta, hogy milyen a másik fél. A tüntetések hatására, melyeket ő vezetett, ez az élmény élt benne, az emberek leteszik a garast, megjegyzem persze, nem ott az utcán fogalmazzák meg az akaratukat a tömegek, az már ott elő van készítve, egy szűkebb csoport által elsősorban, amit szintén ő vezetett. Ez a vélemény és magatartás megjelent, és a KC számos tagja sokáig nem is látta ennek a veszélyeit, később kezdett ez beérni. így aztán Szlovákiában másként alakultak picikét a dolgok, mint Csehországban, s nagyon sokáig tart azt is elérni, hogy a parlament egy részét lecseréljék kooptált képviselők-506 - De közben megszervezték az általános sztrájkot.