Popély Árpád - Simon Attila (szerk.): A rendszerváltás és a csehszlovákiai magyarok (1989-1992) - Elbeszélt történelem 1. (Somorja, 2009)
Öllös László
OLLOS LASZLO 502 - Egyszer elkapott Grendel Lajos, és azt mondta, menjek el vele a Madáchba, mert hogy a Dobosékkal kellene beszélni. Akkor elmentünk a Madáchba, és Dobos László kezdte mondani, hogy itt létre kellene hozni egy egységes magyar szervezetet, amely fellépne az egész magyarság nevében, és állást foglalna mindenféle kérdésekben. Részben abból indítva, amiről már szó volt, az ember fejében ott mozgott az, hogy, mi lesz ennek a célja? Hogy maga mögé szervezetet akar teremteni, ez világos volt, beleépüljön ez a szervezet a pártállamba, vagy pedig ne, az idő ezen már túllépett akkor, de a lehetősége még mindig megvolt. Én azt mondtam ott, s itt jelent meg az első egyik komoly repedés, azt mondtam, hogy hát persze biztosan elképzelhető volna, de akkor mi ennek a szervezetnek az élére Duray Miklóst javasoljuk. S mikor ezt elmondtam, akkor Dobos nagyon megütközött, és kezdte ezt fúrni, hogy nem lenne jó, nincs is otthon, meg egyáltalán nem olyan ember, itt vannak régebbi próbált harcosok, és Grendel is az én oldalamon állt. Feltettük a kérdést, kinek voltak itt legkomolyabb érdemei az elmúlt időszakban, ha nem Duraynak. Tehát ennek az élére Duray kellene. Dobos ebbe semmi módon nem volt hajlandó belemenni. Jelen volt még valami Varga, szerkesztő volt a Madáchban, nem emlékszem a másik nevére. Azt mondta Dobos, hogy jó, akkor ezt tegyük félre, ezt majd még megbeszéljük. És ezután jött a csemadokos nagy találkozó...- Mi volt az a csemadokos nagy találkozó? Miért csemadokos találkozó?- Azért, mert a Csemadok nagytermében volt, de ezt nem a Csemadok szervezte. Már ott Dobosnál, amiről az előbb beszéltem, szóba került az, hogy akkor össze kellene hívni a szlovákiai magyarságot. Ugye tudvalevő, Tóth Lajos születésnapját nem ők szervezték, Dobos el se jött. De ekkor már szervezni akart valamit, ami hozzá kötődött volna. Össze kellene hívni a szlovákiai magyarság legkülönfélébb szervezeteit, csoportjait stb., és meg kellene beszélni a közös ügyeinket. Nekünk ezzel kapcsolatban semmiféle kifogásunk nem volt, sőt ekkor az utcákon már állt a bál, ekkor már minden nap tüntetések voltak, ezeken a tüntetéseken már a Független Magyar Kezdeményezés is megjelent, Grendel Lajos felszólalt, és hatalmas ovációval fogadták. Mi már léteztünk, már megjelentettünk a dokumentumokat, nekünk már meglehetősen nagy volt az autoritásunk. Rajtunk kívül ez idő tájt már különféle más kezdeményezések is születtek, tőlünk függetlenül, például a komáromi színészek, a Diákszövetség...- Ki hívott meg és kit?- Erre sem emlékszem. Sajnos nem emlékszem, hogyan folyt a szervezése. Azt tudom, hogy mi is szerveztük.- S miről volt szó?- Hát tulajdonképpen ugyanarról, amiről az előbb beszéltem, tehát hogy alakuljone valamilyen egységes magyar szervezet? Mi ekkor már tagjai voltunk a KC-nak. A kérdés úgy merült fel számunkra, hogy ezzel szemben alakuljon-e valami egységes magyar mozgalom, ami a 68-as tradíciókra, tehát a pártállamra épül, persze reform irányultsággal, ezt akkor már nem lehetett tudni, hogy micsoda, és főleg Dobos
