Popély Árpád - Simon Attila (szerk.): A rendszerváltás és a csehszlovákiai magyarok (1989-1992) - Elbeszélt történelem 1. (Somorja, 2009)
Öllös László
ÖLLÖS LÁSZLÓ- Mert hát rögtön kisütöttük, hogy valamit csinálni kellene, nem lehet csak ügy lóbálni a lábat a levegőben, valami módon meg kéne váltani a társadalmat. Ez még a késő kamaszkor, amikor lobog a tűz az emberben, a világmegváltó tűz. Aztán belefogtunk mindenféle próbálkozásokba.- Mi volt az?- Hát például belesodródtam egy irodalmi színpadba, az ún. Vág Irodalmi Színpad tevékenységébe, jóllehet nekem az égvilágon semmiféle színészi tehetségem nem volt, szavalni tudtam, nem is szavalni, hanem prózát mondani, mert nyertem is versenyeket még alapiskolás koromban, de itt véget ért nagyjából a dolog. Soha nem irodalmi színpadoztam, utoljára kisgyerekkoromban játszottam valami mesejátékokban, soha utána, de hát az a közeg volt, ahol mindenféle jó dolgok, kritikus dolgok fogalmazódnak meg. így aztán az ember már érdeklődőként is elment a komáromi Jókai Napokra, részt vett mindenféle nyári táborokon, ahol Magyarországról is jöttek mindenféle emberek. A Kádár-rendszerben szabadabban lehetett lélegezni, a magyarországi előadók mindenfélét elmondtak, mindenféléről informálták az embert. A Jókai Napokon is volt jó néhány olyan darab, amely valamilyen módon társadalomkritikai éllel került színpadra, ezt is meg lehetett beszélni természetesen. Egy darabban játszottam, ami szintén ilyen volt, azt hiszem, egyszer a televízióban is leadhattuk volna, ha hajlandóak lettek volna azt úgy feljátszani, ahogy szerettük volna, de a rendező figyelmeztetett bennünket, hogy ez így nem fog menni.- A pozsonyi évek?- Az ismerőseimet megpróbáltam olyan irányba ösztönözni, amiben én voltam valamivel otthonosabb, ez néhány dolog volt, az egyik az a pozsonyi mozi világa. Azt én már ismertem, Pozsonyban volt egy kicsike mozi, úgy hívták, hogy Mladosť. És hát ebbe elkezdtünk járni, ebbe a moziba találkozhatott az ember a nagy olasz rendezőkkel Fellinivel stb., itt találkozhatott az ember lengyel rendezőkkel, magyarországi filmekkel is, amelyek ez idő tájt már nagyon jók lettek, tehát ez volt az egyik dolog. A másik a mély társadalomismeret, az igazság az, hogy még az egyetem előtt eldöntöttem magamban, hogy ha az ember tényleg meg akarja ismerni az emberi társadalomról alkotott elképzeléseket, akkor egyszerűen nincs más lehetőség, el kell olvasni mindent. S én akkor nekirontottam annak, hogy elolvassak úgymond mindent, és hát az egyetemi éveim alatt kezdtem el, nekiálltam elolvasni minden fontos művet a görögöktől napjainkig. A harmadik dolog az nem is Pozsony volt, hanem Budapest. Tehát hogy át kell menni Pestre, és Pesten is moziba kell járni, meg jó magyarországi folyóiratokat kell olvasni, akkor ott már voltak hivatalosan engedélyezett nagyon jó minőségű irodalmi, társadalomelméleti folyóiratok, azokat kell olvasni és végül meg kell próbálni felvenni valamiféle kapcsolatokat ellenzékiekkel. Molnár Imre szobatársam mondta azt, hogy van itt egy ilyen ember, úgy hívják, hogy Duray Miklós, és hát el kell utána menni, kell vele beszélni. Aztán az ő ajánlására mentünk Budapestre, és ott belecsöppentünk az ellenzéki életbe többedmagammal. Itt ne-488 - Miért?
