Popély Árpád - Simon Attila (szerk.): A rendszerváltás és a csehszlovákiai magyarok (1989-1992) - Elbeszélt történelem 1. (Somorja, 2009)
Öllös László
ÖLLÖS LÁSZLÓ 486 mit, amit én vagy megfogadtam, vagy nem. Ha az ember ilyen közegben nő fel, akkor csak leakasztja a könyveket a polcról már a címeik alapján is, és hát belelapoz, az érdekesebbeket elkezdi olvasni. És nyelveket tanultam az ő segítségével. Németül aránylag fiatalon elkezdett tanítani, aztán később angolul, de abból sok minden nem lett, angolul később tanultam meg. Mindig antikommunista volt. Emlékszem, hogy 1989-ben vagy 90 elején mondta nekem, hogy az ő életének egyik legnagyobb öröme az, hogy megélhette a kommunista rendszer bukását, nem gondolta, hogy az ő életében ez a rendszer meg fog bukni, és őt ez teljes elégedettséggel töltötte el. Rábeszélték, hogy induljon polgármesterjelöltként Dunaszerdahelyen. A szerdahelyi FMK-sok, úgymond, rádumálták, nekem semmi szerepem nem volt ebben a dologban, én is csak utólag hallottam. És hát elindult, és megnyerte. Népszerű ember volt a városban, mert nagyon jó tanár volt. Nagyon szigorú tanár volt, következetes és alapos, tehát aki nála tanult, az általában a felvételiét letette. És nagyon szerették, mert korrekt volt. Én persze másként néztem rá, mert a fia voltam, de mindenki istenítette őt. Látták, hogy művelt, milyen sok mindenhez ért, nemcsak a szakjához, hanem azon felül még minden máshoz. Nyelveket tanított például magántanárként. Abban az időben nyugati nyelveket alig tudott valaki.- Otthon tanított?- Igen, otthon tanított. Alig tudott valaki nyelveket. Tilos volt a kommunizmus idején, hogy magánalapon nyelveket tanítson valaki, de neki elnézték, mert néhány járási kommunista hatalmasság gyerekeit is tanította. Senki nem mert belekötni.- És te...- Úgy érzem a nagy fordulat nálam nem a gimnázium idején történt, hanem rögtön azt követően. Volt egy sima érettségi. A társadalomtudományok iránti érdeklődésem az nagyon erős volt. Elsősorban a történelem fogott meg, mert azt értettem. Az első filozófiai munkák, abból nem volt sok otthon, ilyen véletlenszerűen akadtak a kezembe, és érdeklődőén forgattam. Volt egy Kant kötetünk, de nem igazán értettem. Volt egy barátom, Dallos Tamás, aki ilyen dolgok iránt érdeklődött, tőle kaptam néhány szempontot, de az igazság az, hogy a filozófia iránt igazán az érettségi után kezdtem csak érdeklődni. Nem vettek fel az egyetemre, és akkor kezdtem átgondolni az életemet, hogy mi a fene is legyen, mi érdekel és mi nem, és akkor kezdtem kézbe venni filozófiai műveket. Beszereztem magamnak Marx Tőke című művét, ami három tekintélyes kötet, és elkezdtem olvasni, nem értettem belőle semmit, ami meghökkentett, mert még nem volt ilyen élményem, hogy ne értettem volna meg, amit olvastam, és hát azt a kérdést tettem fel magamnak, hogy most vagy én vagyok buta és tehetségtelen, vagy ez a könyv nem ér semmit. Azt mondtam, addig fogom olvasni, amíg meg nem értem. Az első kötetet olvastam két vagy három hónapon keresztül, ismét, ismét és ismét, és jegyzeteltem, s kezdett összeállni a rend a fejemben, és aztán a másik két kötet már gyerekjáték volt. Ott már világosan értettem, hogy mit állít a szerző lényegében, és ez egy olyan fontos néhány hónapos időszak volt, amikor függetlenül a tartalomtól, megtanultam rendszerszerűen gondolkodni, úgy könyvet olvasni és úgy átgondolni, ahogy azt az igényes könyvek megkövetelik az embertől, ha valóban meg akarja érteni őket.
