Popély Árpád - Simon Attila (szerk.): A rendszerváltás és a csehszlovákiai magyarok (1989-1992) - Elbeszélt történelem 1. (Somorja, 2009)

Neszméri Sándor

ként azok az emberek, például Bodnár Gyuszira emlékszem ilyen értelemben nagyon erősen, mert Gyulától nagyon sokat vártam olyan értelemben, hogy akár ellenprogramot is csinálhatott volna, hiszen ismerte a Csemadok munkáját. Valóban egy rakás elképzelése volt, nagyon felkészült és ügyes embernek tartottam, és tartom a mai napig természetesen, ott végigülte a két napot, egyetlen egyszer nem szólalt meg. Senkinek a jelentkezését nem utasítottuk vissza, erre határozottan emlékszem, se úgy, hogy egy konkrét előadást tartott volna, se úgy, hogy valamilyen témához nagyon röviden, pár szóval hozzászól, hogy javítson a dokumentumokon. S ezek után jött egy hatalmas nagy írás, amelyik arról szól, hogy ez a közgyűlés semmit sem oldott meg, és továbbra is meg kell újítani a Csemadokot, de azt, hogy hogyan kell megújítani, ha emlékszel az írásokra, akkor nem tudod belőle kiolvasni. Tehát számomra a másik csalódás nem a bírálatok, nem a közgyűlés bírálata, nem a közgyűlésen elfogadott célok bírálata volt, hanem az, hogy senki nem mondta meg a bírálatok mellett, sehol még csak egy kapaszkodó sincs arra, hogy jó, meg kell változtatni a Csemadokot, és ráadásul nem úgy kell megváltozatni, ahogy a közgyűlés meghatározta, vagy megfogalmazta, hanem valahogy másként és hogyan. Ez egyszerűen sehol nem volt.- A közgyűlés hogyan fogalmazta meg a pártokhoz való viszonyulást meg a párttá válást?- Ezt elvetették, ott szó nem volt erről. A pártokhoz való viszonyt egyértelműen úgy fogalmazták meg a küldöttek is, hogy mindenki irányában nyitottnak kell lenni, többen úgy szólaltak fel, hogy név szerint is felszólították a VPN-ben dolgozó Szigeti Lacit, az FMK-ban dolgozó A. Nagy Lacit, Sidót, Durayt, Neszmérit, a nem tudom én, ki mindenkit, hogy üljenek le egy asztalhoz, és próbáljanak meg együtt gondolkozni. Tehát ilyen szempontból teljesen világos volt az, hogy a Csemadokot a tagság vagy a küldöttek valóban úgy képzelik el, hogy egyetlenegy párthoz se kapcsolódjon, hogy egyetlenegy párthoz se álljon be. Ellenben elvárták, hogy a Csemadok adjon teret a magyar politikusok számára arra, hogy az esetleges koncepcionális problémáikat egymás között vitassák meg. (...)- A tervek között nagyon sok minden szerepelt. Az önálló társulásokról már beszéltünk, itt fogalmazódott meg az is, hogy népfőiskolákat kell szervezni, itt fogalmazódott meg az is, hogy a sajtó és az oktatásügy helyzetét meg kell oldani. Milyen alternatívákat fogalmazott meg erről a Csemadok?- Alapvetően, ami az oktatásügyet illeti, ott tulajdonképpen ugyanazt fogalmazta meg, mint a társulásokkal kapcsolatban megfogalmazott, tehát azt, hogy amennyiben akarják a pedagógusok, akkor a Csemadok teret biztosít egy ilyen jellegű társulás kialakítására, amennyiben nem, akkor a Csemadok mint az egyedüli társadalmi szervezet segítséget nyújt ahhoz, hogy a pedagógusszövetség megalakulhasson, mint ahogy ez meg is történt. (...) Ami a sajtót illeti, ott egy más kezdeményezéssel álltunk elő. Ezt gazdasági útra szerettük volna terelni. Ennek érdekében létre is hoztuk a Hont nevű kiadót. Az első tárgyalások nagyon pozitívan indultak, mert a Kis Építő, a Tábortűz, az Ifi és a Nő is úgy tűnt, hogy hajlandóságot mutatnak, mivel a kiadóik lemondtak vagy le fognak mondani róluk, hogy akkor egy ilyen kiadóban tömörüljenek. Mi számítottunk az Új Szó-473

NESZMÉRI SÁNDOR