Popély Árpád - Simon Attila (szerk.): A rendszerváltás és a csehszlovákiai magyarok (1989-1992) - Elbeszélt történelem 1. (Somorja, 2009)
Neszméri Sándor
NESZMÉRI SÁNDOR 466 gi szerződést kötöttünk az Együttéléssel, s minthogy a gazdasági dokumentumokat 10 évig el kell rakni, ezek a gazdasági szerződések és az, hogy az Együttélés igenis fizetett a Csemadoknak bérleti díjat, az a mai napig leellenőrizhető. Mindennek utána lehet nézni. Amiben némi igazuk van és volt a bírálóknak, arra én igazából nem tudtam hatással lenni, hogy az Együttélés megalakítói között volt többek között a Csemadok volt két társelnöke is. Én a Csemadok részéről azt tartottam nagyon fontosnak, és magam is megtanultam a választási rendet úgy, hogy szinte versként szavaltam és verselemzésként tudtam elemezni, mert az volt az általános vélemény és nagyon sokan mondták a Csemadokosok közül, tehát vidékről jött vélemény, hogy a Csemadok a felvilágosító munkába mindenképpen kapcsolódjon be, tehát a Csemadok tartson olyan összejöveteleket, ahol elmagyarázza az új választási rendet. Nem szabad elfelejteni, hogy a szlovákiai magyarság visszamenőleg vagy 60 évig nem választott szabadon, tehát nem tudta, mi az, hogy szabad parlamenti választások. Nem volt gyakorlata benne. Ráadásul külön választások voltak a Szlovák Nemzeti Tanácsba, a Szövetségi Gyűlésbe, a Nemzetek Kamarájába, a Népek Kamarájába, zölddel, kékkel s még nem tudom, milyen színekkel jelölt listák voltak. Ha nem tévedek, akkor több mint 40 párt, nem tudom biztosan, de nagyon sok párt indult a választásokon, az emberek kaptak haza egy hatalmas paksamétát, s el kellett dönteniük, hogy most mit is kell csinálni. Tehát ezt a választási mechanizmust magyarázta a Csemadok. Ezt tiszta szívvel merem mondani, állítani, sőt emlékszem egy általam tartott somorjai előadásra, hogy beültek Öllös Laciék, tehát az FMK somorjai születésű egész testületé végighallgatni azt, hogy én milyen előadást tartok a választásokról, s az egész Csemadok-gyűlés után kénytelenek voltak beismerni, hogy a várakozásaiktól eltérően valóban nem kampányoltam, hanem a választási mechanizmust magyaráztam el. De az egyszerűen kivédhetetlen volt, hogy a Csemadok társelnökei, Szabó Rezső és Dobos ne menjenek el Csemadok-gyűlésre. Most mindegy, hogy alapvetően a csemadokosok azt akarták, hogy a mechanizmust magyarázzák el, az is mindegy, hogy Szabó Rezső is meg Dobos is valóban a mechanizmust magyarázták el. Tényleg az van, hogy nem lehetett elválasztani azt a két dolgot, hogy ők párhuzamosan rajta vannak az Együttélés listáján. Tehát ilyen értelemben érhette ilyen vád a Csemadokot, de ehhez is hozzáteszem, hogy csak azért érte, mert senki nem figyelt oda, hogy Kovács Laci, aki az FMK, illetve az MPP listáján indult, és annak volt a képviselőjelöltje, az egyik legnagyobb Csemadok-szervezet, a dunaszerdahelyi élén volt. Hogy később aztán az MKDM vezetői, Fóthy ugyancsak a Dunaszerdahelyi járásban a Csemadok vezető embere volt. Tehát a Csemadokban, utólag is mondom, hogy hála istennek, az alapszervezetekben ez a meglehetősen gusztustalan kampány nem folyt. Hála istennek sem a Csemadokot, sem a pártokat, hogy így mondjam, vagy az emberek közti kapcsolatot, legalábbis az én tudtommal vidéken, faluhelyeken nem rontotta meg. A központi támadások, csatározások nem bontották meg és nem volt olyan, hogy a Csemadokból valakit kiebrudaltak volna azért, mert FMK-s vagy Együttéléses, nem volt olyan, hogy a vezetőséget aszerint állították volna össze, hogy ki melyik pártnak a szimpatizánsa, vagy melyiknek a tagja. Ezt abszolút nyugodt szívvel merem mondani.- Személyektől elvonatkoztatva, például a Csemadok KB elnökségének február 9-i állásfoglalása nyíltan azt mondja, hogy a Csemadok KB elnöksége a saját
