Popély Árpád - Simon Attila (szerk.): A rendszerváltás és a csehszlovákiai magyarok (1989-1992) - Elbeszélt történelem 1. (Somorja, 2009)
Berényi József
- Mi hangzott el ott, ki volt ott, mi tette ennyire fontossá? 45- Bennem, azt hiszem, hogy csak 87-ben, főiskolás koromban ért meg az, hogy a reformkommunizmusnak nincs jövője. Én sokáig játszottam a gondolattal, el tudtam fogadni, hogy esetleg belülről a rendszert valahogyan demokratizálni lehet. Itt hangzottak el először olyan érvek, ezen a szárszói konferencián, amik végérvényesen meggyőztek arról, hogy a reformkommunizmus nem folytatható. És hát olyan hiteles irodalmat kaptunk, a lengyel Szolidaritás mozgalomról, 1956-ról, 1968-ról, a katyni vérfürdőről, amelyeket nem a párt ellenőrzött.- Mit jelentett konkrétan a kapcsolat Duray Miklóssal?- Ez azt jelentette, hogy ha a Jogvédő Bizottság kiadott valamit, akkor azt Patus Jancsi hozta el, és megkért, hogy terjesszük. Ezen kívül, amikor a Duray Miklós Amerikába készült, akkor találkoztunk vele egy beszélgetésre. 1989 előtt kétszer találkoztunk vele egy rövidebb beszélgetésre a „Fasisztáknál".- Az mit jelent, hogy „találkoztunk”?- Jancsi szervezte, a bölcsészkar azon diákjait szólítottuk meg, akik érdeklődtek, és akikben megbíztunk.- Tehát mire a harmadik évfolyam végére, a negyedik elejére elértetek, már elég sokat tudtatok mindarról, ami kívül esett a hivatalos politikán.- Igen.- Mások elbeszéléséből tudom, hogy te Pozsonyban voltál a „gyertyás tüntetés ’’ idején. Miért mentél el te egyedül a társaid közül a tüntetésre?- Hogy mondjam, nem tagadom hajtott a puszta kíváncsiság is egyrészt, a tiltott gyümölcs édes íze, másrészt 1988 volt, 68-nak a huszadik évfordulója. Harmadrészt, akkora volt a nyomás az egyetem, a tanárok részéről, hogy ne menjen el senki, hogy nem bírtam ki, hogy távol maradjak. Akkora agymosás volt az egyetemen, hogy rettenetes. Akkora már volt egy eléggé határozott politikai véleményem, ami nemcsak vélemény volt. Volt egy érvrendszer, amit magamban felépítettem, hogy mit miért kellene csinálni egy jobb társadalom építéséért. Emlékszem, hogy a tüntetés előtti ateizmus órára bejött egy ember. Pontosan emlékszem; egy szőke, magas, rendkívül zord arcú kék szemű ember jött be, aki úgy nézett ki, hogy bármikor sittre vág tíz-tizenöt évre, és kirúgat az iskolából, ha kell. Bejött, bemutatkozott, mondott valami nevet, mondta, hogy egy igen fontos ember üzenetét hozza nagyon fontos helyről. Mondta, hogy itt most államfölforgató események lesznek, ezért pénteken mindenki szabadnapot kap, hazamehet. Csütörtökön mindenki utazzon haza, nézze meg az Angelikát a tévében, és nyugodjon meg. Mert a Hviezdoslav téren csak nyugatnémet, amerikai fölforgató CIA ügynökök lesznek, akik be fogják dobálni az ablakokat. A rendőrség pedig be fog avatkozni. Mindenkit, akit rajtakapnak rendbontáson, azt becsukják, az egyetemistákat kirúgják. Valamint, hogy a demokratizálódási folya-QCRPfviYI |fLJ t_ I 1 L ! Ni I I V
