Popély Árpád - Simon Attila (szerk.): A rendszerváltás és a csehszlovákiai magyarok (1989-1992) - Elbeszélt történelem 1. (Somorja, 2009)

Németh Ilona

452 pontosan azért, mert azt gondoltam, hogy most már lehet még egy gyereket vállalni, és azt gondoltam hogy most már minden megy a maga útján és elindultunk Európa felé, és minden jó lesz. Ez egy ilyen általános eufórikus érzés volt. Egészen addig, míg nem jött a Mečiar-korszak, akkor a professzionális szakmai karriert választottam. Teljesen logikus módon. Mert a főiskola után években teljesen feltettem az életemet a politikára, a művészettel egyáltalán nem foglalkoztam. És az is hozzájárult ahhoz, hogy csak 90-ben volt az első önálló kiállításom, a Labirintus a Cyprián Majerník Galériában, Pozsonyban. Utána rengeteg meghívást kaptam. Tehát elindult egy ilyen szakmai karrier. És nagyon intenzív volt, csináltam a mesekönyveket, tankönyveket, elég sokrétű tevékenységet folytattam, és abba egyszerűen nem fért bele más. Ez már olyan sok minden volt együtt, meg hát a két gyerek. Ekkor már csak arra jutott idő, hogy amikor nagyon kellett, amikor meg kellett nyilvánulni, akkor abban határozottan és elkötelezetten részt vettem.

(A beszélgetés 2009-ben készült.)

A Nap Havelnek is tetszik (Fotó: Prikler László)