Popély Árpád - Simon Attila (szerk.): A rendszerváltás és a csehszlovákiai magyarok (1989-1992) - Elbeszélt történelem 1. (Somorja, 2009)
Németh Ilona
- Amikor részt vettél az egész FMK beindításában regionális meg országos szinten is, hol találtad meg a te szerepedet az egészben?- Ha egyszerűen akarok fogalmazni, akkor a kezdetben aktivista és forradalmár voltam, később szakember. Az eleje az azért volt más, mert szerintem, ott nem voltak még igazán szerepek. A legeleje volt számomra a legelfogadhatóbb olyan szempontból, hogy az FMK-nak a működése egy klasszikus értelemben vett demokratikus működés volt. Ami azt jelentette, hogy az a néhány ember, aki ezt az egészet vezette, irányította és egyáltalán csinálta, azok ilyen horizontális struktúrában működtek, tehát minden egyes döntés, amiket ott meg kellett hozni, és abból rengeteg volt naponta, azokban a döntésekben mindenki jelen volt, mindenki elmondta a véleményét. Az ember nem érezte, hogy a kisebbségi vélemény eltűnik, hanem hogy beépül a többségébe, amire kialakult egy nézőpont, vagy egy döntés, addigra már mindenki azonosult vele. A későbbiekben aztán átmentem az alkalmazott grafikai részbe, mert az volt a szakmám. Mert ezeknek a megnyilatkozásoknak formát kellett adni. A szövegeknek megjelenésének, az emblémának meg ilyen dolgoknak. Egyre több munkát jelentett ez, azt már muszáj volt csinálni. S amikor megalakult az újság, a Nap, azt már meg kellett csinálni. S az teljesen logikus volt hogy, azt már én csináltam az Ordódy Dinivel meg másokkal, az már elég sok elfoglaltságot jelentett. 91-ben aztán elmentem Svájcba dolgozni négy hónapra, már lezajlottak a választások, ez az egész időszak, amit intenzíven ezzel foglalkoztam, másfél év volt. Az az időszak volt ez, amikor az egész FMK kialakult, a VPN működött és az első választások lezajlottak. Nagyon intenzív munka volt ez végig, az egész átalakulás, amikor mindenféle személyekről meg funkciókról döntöttünk, ahol nulla perc alatt lettek emberekből parlamenti képviselők, miniszterek, miniszterhelyettesek, az FMK olyan helyzetben volt, hogy egyszerűen osztotta a lapokat. Tehát ez elég hosszadalmas és intenzív időszak volt. Azért nem emlékszem részletekre, mert az egész egy hömpölygő folyamként maradt meg bennem. Leginkább az az életérzés, hogy ott voltunk, ahol az események történtek.- És hogyan tudtad megengedni magadnak, hogy 24 órákat Pozsonyban légy? Gyerek?- Egy gyerekünk volt, és az anyu segített. Meg azt csináltuk a Mariánnal, hogy fölváltva jártunk a tüntetésekre, egyik nap ő, a másik nap én. Aztán besegítettek az ő szülei is. Marián balesetet szenvedett 90 februárjában, megoperálták a lábát, és három hónapig gipszben feküdt. Ez volt a kampány időszaka, akkor végig itthon volt. Akkor teljesen Pozsonyban lehettem, ilyen idők voltak ezek, ma már elképzelni is lehetetlen.- És a Napnak a szerkesztőségére emlékszel?- Persze.- Az hogy nézett ki?- Hát az ott volt bent az FMK-irodában, abban az épületben, ott zajlott minden. Jöttek a Madáchból az emberek, meg az Új Szóból is jöttek át emberek, akik a 447 NÉMETH ILONA
