Popély Árpád - Simon Attila (szerk.): A rendszerváltás és a csehszlovákiai magyarok (1989-1992) - Elbeszélt történelem 1. (Somorja, 2009)

Németh Ilona

NÉMETH ILONA 444 hogy államellenes tevékenységre kértünk pénzt. De egyébként adott. Ez is érde­kes volt.- Aláírásgyűjtések, Jogvédő Bizottság. Ezekkel te mennyire voltál kapcsolatban. Mennyire emlékszel ezekre.- Amikor a Jogvédő Bizottságnak a levelei volt, akkor még nagyon fiatalok vol­tunk. Akkor én Pesten voltam. Tudtunk róla, tudtunk a Durayról, nagyon tisztel­tük őt abban az időben. Végül is a bizottság eléggé zárt volt, nem lehetett csak úgy bekapcsolódni.- Inkább a romániai falurombolásra gondolok, a romániai falurombolás kapcsán volt aláírásgyűjtés, aztán a Néhány mondat stb.- Ebben részt vettünk, amennyire tudtunk. Gyűjtöttünk az aláírásokat. 89-ben még nem lehetett tudni, hogy mi lesz. Nem lehetett tudni szeptemberben, hogy mi lesz novemberben. Abszolút semmi jele nem volt semminek. Ellenzéki szer­vezkedés volt, felmerült az igény bennem is, hogy tevékenyen részt vegyek olyan munkában, ami a politikai álláspontunknak hangot tud adni, és kiállást biztosit. Közös gondolkodás volt arról, hogy hogyan legyen, mi legyen, az ellenzéket ho­gyan lehetne összefogni Magyarországon és Csehországban. A szlovákok ha­sonló szervezkedéséről nem sokat tudtam abban az időben, hiszen előtte öt évig Magyarországon éltem. Amivel kapcsolatba kerültem, a szlovákiai magyar rész volt. A te, Öllös László, Sándor Nóra, Németh Zsuzsa által kifejtett aktivitá­sok ismertebbek voltak a számomra, mint a szlovákoké. Ez a csoport is a ese­tiekre és a magyarokra kötődött. Mi a Rokkóval inkább ebbe az irányba próbál­tunk szerveződni abban az időben. Az idősebb írógeneráció, nem tudom, men­nyire lehetett szervezett. Úgy éreztem, lehet a generációs közelség miatt is, hogy ez az a csoport, az ahova tartozni szeretnék. Más műveltségük is volt, fő­leg írók voltak, a képzőművészek viszont, igazad van, majdnem teljesen kima­radtak. És a ti (Tóth Károly és köre - a szerk. megj.) részetekről adott volt egy másfajta politológiai, közgazdasági műveltség. Azt tudom, hogy honnan ismer­tünk meg benneteket, a Hodossy Gyulával csináltunk ilyen klubesteket itt a szer­dahelyi kultúrháznak a pincéjében, ott lent voltak ilyen értelmiségi találkozók, és előadások. És emlékszem, először ott láttam a Németh Zsuzsát. És jöttetek ti is, ilyen hosszú pulóveres értelmiségi fiatalok, és előadásokat tartottak külön­böző témákban. Szerintem, mi onnan ismerjük egymást. Öllös Lacival egyéb­kent szinte napi kapcsolatban voltam 1986 és 89 között, amikor a Csallóközi Múzeumban dolgozott Dunaszerdahelyen, én meg a diplomamunkámon dolgoz­tam Szerdahelyen. (...)- November 18-án volt a Tóth Lajos születésnapja, meg ez a Szlovákiai magyar értelmiségi lét című konferencia. Te hogy kerültél oda. Hogyan emlékszel erre?- Szerintem teljesen logikusan kerültem oda, mert akkorra már annyi minden­ben voltunk benne.- Ki hívott oda?-Szerintem a Lajos. Biztosan rajtatok keresztül.

Next

/
Thumbnails
Contents