Popély Árpád - Simon Attila (szerk.): A rendszerváltás és a csehszlovákiai magyarok (1989-1992) - Elbeszélt történelem 1. (Somorja, 2009)

Németh Ilona

-Világi Oszkár, Hrapka Tibor, aztán az Ág Tibor bácsinak a lánya, Ág Zsóka, aki 437 aztán Magyarországra költözött, aztán a Mag Gyulának az unokahúga, Mag Ildikó, aki Nyitráról jött, Cséfalvay Ingrid, aki később az unokatestvérem, Béla felesége lett, Ravasz Marián, aki a férjem lett.- Ez évekig tartott?- Igen, aztan átalakult, ezt nem tudom pontosan megmondani, azóta is valamilyen szinten megmaradt. Ez nagyon érdekes, mert amikor én elmentem egyetemre Budapestre, és ott elkezdtem járni Szörényi Lászlóhoz az Eötvös Kollégiumba, amely 20. századi magyar irodalommal foglalkozott. Ezt az önképző formát elhoztam Szerdahelyre. Szigeti Lacinál találkoztunk, megbeszéltük, hogy a héten mit fogunk olvasni, pl. Krúdyt, aztán elemeztük, tehát ez így folyamatosan ment. A színjátszás kiveszett belőle, de ez a csoport egyben maradt. Azért mondtam, hogy a Lacinak a köre, mert magunk alakultunk, a Laci foglalkozott velünk hoszszú éveken keresztül, a Jókai Napokra jártunk, beszélgettünk róla, tulajdonképpen a gimnazista évek végig erről szóltak. A Lacin keresztül megismertük a szlovákiai magyar írókat, mert nagyon sokan laktak itt Szerdahelyen. Aztán az a cso-Eugen Gindl, Németh Ilona és Karsay Katalin a Nap első számának nyomtatásakor (Fotó: Fórum Intézet archívuma)