Popély Árpád - Simon Attila (szerk.): A rendszerváltás és a csehszlovákiai magyarok (1989-1992) - Elbeszélt történelem 1. (Somorja, 2009)
Németh Ilona
NEMETH ILONA 434 - Nem, Kolozsnémáról származott, és az a generáció volt, akik szlovák alapiskolába jártak, és utána az elsők között volt, akik pedagógiai gimnáziumba jártak Pozsonyba, most volt az 50 éves érettségi találkozójuk. Ahogy befejezte, tanítani kezdett, visszament Ócsára. Ez az a nemzedék volt, a Dobos László mások, anyu volt például Dobos feleségének, Évának az esküvői tanúja. Tehát viszszament Ócsára, és Nemesócsán lett akkor az iskolának az igazgatóhelyettese. Biztos nem az első évben, de egy-két éven belül. És közben jártak egyetemre vagy főiskolára estin, nem tudom. Azt is Pozsonyban fejezték be. Volt egy barátnője, akivel együtt csinálták végig, ő Komáromba ment, anyu meg Ócsára, és amikor férjhez ment Ekecsen, Ekecsről jött Szerdahelyre. Az apu szintén ugyanez a nemzedék. Az anyu 1935-ben született, az apu meg 1931-ben. Indíttatásuk teljesen más volt, az anyunak a családja az egy kereskedő család volt, tehát egyrészt református család, másrészt kereskedő, volt egy üzletük, meg egy kocsmájuk, amit aztán elvettek tőlük. Neki ez a családi háttere. Az apu egy egészen szegény családból származott. Az anyukája Mosonmagyaróvárról származott, egy nagyon értelmes érettségizett nő volt, ami abban az időben teljesen ritkaság volt, hogy nőként ilyen műveltséggel rendelkezzen, 1899-ban született. Az apja szabó volt, de nagyon nehezen éltek. Az apu nem tudott rendesen tanulni, annak ellenére, hogy jó képességű volt. Még annyira se, mint az anyu, aki sokakkal együtt 1945 után kisgyerekként magyar iskolából szlovák iskolába kényszerült, és a szlovák iskolában azt se tudta, hogy mit tanulnak. Apu 20 éves korában került középiskolába. Az volt a szerencséje hogy találkozott Pázmány Péterrel, nem a volt dunaszerdahelyi polgármesterrel, hanem annak az apjával, aki egész életében, a család barátja volt, és minden vasárnap délelőtt nálunk volt. Pontosan nem tudom, de Péter bácsinak sikerült visszakerülnie Komáromba tanítani a mezőgazdasági iskolába, és oda került aztán az apu is, 12- en jártak oda, mindenki idősebb volt, nekik volt a tanítójuk Pázmány Péter bácsi. De meghitt volt közöttük a viszony, hiszen tanítvány és tanár között alig volt korkülönbség. Elvégezték, és aztán az apu onnan ment a Károly Egyetemre Prágába tanulni. Ott járt négy évet, el akarták vinni katonának, úgyhogy visszajött, és Nyitrán fejezte be az iskolát, ott diplomázott. Akkor már majdnem harminc éves volt. És az anyuval úgy jöttek össze, hogy mind a ketten ilyen SZM aktivisták voltak, és apu már JRD elnök volt Ekecsen, anyu meg nagyon aktív volt az ifjúsági mozgalomban, és ott találkoztak, és így házasodtak össze 1961-ben. Anyu akkor költözött Ekecsre, és akkor apunak a karrierje abszolút fölfelé ívelt szakmai, meg gondolom, pártvonalon is. Először JRD elnök volt, aztán az Okresná výrobná správa (Járási Gyártási Igazgatóság) vezetője, és onnan 1969- ben lett mezőgazdasági miniszterhelyettes Pozsonyban. És aztán ott volt egészen a 80-as évek közepéig. Majd a Slovosivo vezérigazgatója lett, ahol 1989 után megerősítve ott maradt, és onnan ment nyugdíjba.- Mi az a Slovosivo?- Ez szintén egy hatalmas országos mezőgazdasági vállalat volt, ahol nemesítéssel meg különböző mezőgazdasággal összefüggő tevékenységgel foglalkoztak. De úgy, hogy állami birtokokat fogott össze. Volt benne külkereskedelmi rész is, meg nemesítés is. Végig itt laktunk Szerdahelyen, annak ellenére, hogy apu Pozsonyban dolgozott. Arra emlékszem, hogy reggel háromnegyed hétkor elment, és este
