Popély Árpád - Simon Attila (szerk.): A rendszerváltás és a csehszlovákiai magyarok (1989-1992) - Elbeszélt történelem 1. (Somorja, 2009)

A. Nagy László

432 volt a VPN-nek a parlamenti képviselete, a KDH is megosztott volt a nyelvtörvény kérdésben. Tulajdonképpen a VPN-nek az egyik része meg a húszegynéhány magyar képviselő volt az, aki támogatta a koalíciós elképzelést, a többiek az utcai tüntetések nyomására egy ultraradikális nyelvtörvényt szerettek volna elfogadni. Mečiar a korábbi politikai megbeszélések során azt mondta, hogy neki miniszterelnökként tekintélye van, nem kell tartani semmitől, ő majd fölszólal a szavazás előtt, és mond egy dörgedelmes beszédet, és a parlament elfogadja az ún. kompromisszumos nyelvtörvényjavaslatot. Húzódott a tárgyalás, a szavazás az esti órákban volt, Mečiar pedig otthagyta a tárgyalást azzal, hogy a Szlovák Televízióban kell szerepelnie egyenes adásban Markušsal. De úgy hagyta ott a parlament ülését, hogy nem szólalt föl. Amivel számoltunk, hogy a nagy tekintélyű miniszterelnök megtámogatja saját pártjának a javaslatát, ez nem következett be. Mečiar elindult a televízióba, de nem érkezett meg. A parlament épülete és az STV épülete közötti úton a kocsiban várta, hogy mi lesz a parlamenti szavazás eredménye. És hát ott tudta meg, hogy pár szavazattal, de sikerült az ún. kompromisszumos nyelvtörvényjavaslatot megszavazni, és csak aztán, ennek a tudatában ült be a televízióba, és verte el a port az akkor is már ultranacionalistának számító maticás elnökön, Markušon. Azért mondtam el ezt a történetet, hogy már az akkori Mečiarra is jellemző volt az, hogy az ilyen kockázatos ügyekben nem mert szerepet vállalni. De voltak más kockázatos ügyek is, valaki talán még emlékszik a megfutamodásaira kormányelnökként, fontos döntések előtt eltűnt egy hétre vagy pár napra, és nem lehetett sehol utolérni, valahol elbújt, és akkor nélküle kellett fontos és kényes kormányzati ügyeket eldönteni.

(A beszélgetés 2009-ben készült.)

A. Nagy László Nagy Imre koporsójánál 1989. június 16-án