Popély Árpád - Simon Attila (szerk.): A rendszerváltás és a csehszlovákiai magyarok (1989-1992) - Elbeszélt történelem 1. (Somorja, 2009)
Berényi József
BERÉNYI JÓZSEF 1967. június 6., Dunaszerdahely. Tanár, politikus. A pozsonyi magyar gimnáziumban érettségizett (1995), majd a Komenský Egyetem Bölcsészettudományi Karán magyartörténelem szakos tanári oklevelet szerzett (1991). A Magyar Diákszövetség egyik alapítója, 1990-1992 között a Független Magyar Kezdeményezés pozsonyi parlamenti képviselője. 1992-1993-ban a Nyitrai Egyetem tanársegédje. 1996-1998 között a Magyar Polgári Párt külügyi titkára, 1999-2000-ben az Építésügyi és Régiófejlesztési Minisztérium tanácsosa, 2000-2002 között a Kormányhivatal régiófejlesztési osztályvezetője. 2002-2006 között külügyi államtitkár, 2006-tól a Magyar Koalíció Pártja parlamenti képviselője, 2007-től egyben az MKP elnökhelyettese.- Az 1989-es események középpontjába került személyeknek általában volt valamilyen politikai „előélete". A tiéd milyen volt?- Én pedagóguscsaládból származom, ahol ráadásul az apa igazi helyi közéleti ember volt. Sokat vitáztunk családi körben társadalmi kérdésekről. Nagyon jókat vitatkoztunk. Úgyhogy nálunk a politika tényleg mindennapos volt. Az alapiskolában is, majd a középiskola alatt, amikor hétvégén jártunk haza egyaránt. A tévéhíradót, a Panorámát meg a Hetet rendszeresen néztük, a látottakat megbeszéltük. Nálunk otthon a politika vasárnap ebéd utáni asztaltéma volt, folyamatosan. És hát ez folytatódott az egyetem alatt is. A középiskolában, a pozsonyi Duna utcában akkor még Janda Iván volt az igazgató - mi voltunk az utolsó évfolyama, velünk zárta -, ő sem riadt meg a politizáló gimnáziumtól, diákoktól. Azt is el tudom mondani, hogy a Duna utca légköre abban az időben elég liberális volt, helyt adott szabadabb véleménycserére.- Ezek melyik évek voltak?- 81-tól 84-ig. 1986-ben felvételiztem magyar-történelem szakra. A politika, a közélet az egyetemen is folytatódott. BERÉNYI JÓZSEF
