Popély Árpád - Simon Attila (szerk.): A rendszerváltás és a csehszlovákiai magyarok (1989-1992) - Elbeszélt történelem 1. (Somorja, 2009)

A. Nagy László

hetne megváltoztatni a dolgokat, természetesen mi nem gondoltunk valami for- 415 radalmi változtatásokra, de az olvasmányainkból tudtuk, hogy mi az a moderni­záció stb. (...) A pályaválasztásom is ennek megfelelően alakult a középiskolai évek után. A bölcsészkart választottam és ott pszichológiát és filozófiát tanul­tam a pozsonyi egyetemen.- Hányban kezelted?- 1967-ben. Ekkor már arról, hogy Pozsonyban mit csinálnak a magyar egyete­misták, meg milyen a magyar egyetemi közösség, már sokat tudtam, mert a nő­vérem, aki négy évvel idősebb tőlem, egyik alapítója volt 1965-ben a pozsonyi egyetemisták klubjának, a József Attila Ifjúsági Klubnak, és a fiatalok ottani te­vékenységéről is sok mindent hallottam. Többek között az 1965-ös árvíz idején Alsó-Csallóközben részt vettek falvak újjáépítésében. Mielőtt Pozsonyba kerül­tem volna az egyetemre, már részt vettem egy nyári ifjúsági táborban, amit a po­zsonyi és a prágai egyetemisták szerveztek, és az egy nagyon meghatározó él­mény volt a számomra.- Melyik tábor volt ez?- A pinci tábor volt. Meghatározó élmény volt számomra, mert a társadalmi, tör­ténelmi kérdésekről a legjobb hazai és magyarországi előadókat hallhattuk, és vitatkozhattunk olyan kérdésekről, amelyekről egyébként sehol sem lehetett beszélni... Hogy lehessen érteni, miről is beszélek, 1967-ben úgy készültem a felvételire filozófiából, hogy Sztálinnak a falusi könyvtárban megtalálható köte­tét olvastam el, meg a Leninét. Pszichológiából még siralmasabb volt a helyzet, csak a pavlovi reflextant ismertem, és ennyi volt, de ez elég is volt. Pozsonyban mikor elkezdtem az egyetemi tanulmányaimat, szótárral kellett hogy tanuljak. Mindent értettem, de egy pszichológiai vagy filozófiai tankönyvet szótároznom kellett, mert nem értettem a szöveget, és ettől már csak az volt rosszabb, hogy cseh tankönyveink voltak, mert filozófiából, pszichológiából sem voltak szlovák tankönyvek. Úgyhogy eléggé kínos és keserves volt az első két év ebből a szem­pontból. (...) Szerencsém volt, hogy az első tanárom Miroslav Kusý volt, aki az első filozófiai bevezető tantárgyat adta elő, és nemcsak ő, hanem több kollégá­ja is nyílt gondolkodású, kritikus hangvételű előadásokat adott elő. Ezzel párhu­zamosan egy másik életet is éltem, ez pedig a pozsonyi magyar egyetemi ifjú­sági élet volt. Ez nagyon meghatározó élmény volt, egy széleskörű önképzőkör­­jellegű tevékenység zajlott ott, másrészt pedig egymásra találtunk azok, akik kri­tikusan szemlélték a szlovákiai magyarság helyzetét és magát a politikai rend­szert is. A JAlK-ban, hogy egy belső demokratikus rendet alakított ki magának ez a társaság. Hogy kit hívjunk meg, milyen rendezvények legyenek, szavazás­sal döntöttük el, tanultuk a demokráciát, az egymáshoz való viszonyunkban is és a közösség kialakításában is. És komolyan is vettük ezt a dolgot. Amikor én bekerültem a JAIK-ba, akkor Duray Miklós volt a klubnak az elnöke és meghatá­rozó személyisége, tele energiával, művelt volt hozzánk képest. Kiváló ember volt. Kivált a többiek közül tudásban, tapasztalatban és nyilván tehetségben is. Viszont egy probléma volt, hogy elnökként nem nagyon használta a demokrati­kus eszközöket, fittyet hányt a belső demokrácia szabályaira. És abban az idő­. NAGY LÁSZLÓ

Next

/
Thumbnails
Contents