Popély Árpád - Simon Attila (szerk.): A rendszerváltás és a csehszlovákiai magyarok (1989-1992) - Elbeszélt történelem 1. (Somorja, 2009)

A. Nagy László

- Te sáros fainak tartod magad. 413- Hát a meghatározó mind nyelvi, mind szocializáció szempontjából Sárosfa volt. Különlegessége volt ennek a falunak is, mint sok tucatnyi más falunak környéken (Macháza, Tárnok, Lég stb.), hogy az első köztársaság idején morva telepesek érkeztek ide. akik számára kedvező körülmények jöttek létre. Földet kaptak, házat építettek nekik, és megtelepedtek a faluban. Nem sokan, de jelen voltak új, idegen elemként. És a második világháborút követően pedig Lubina vidékéről kerültek új telepesek a faluba. Ez az elem megjelent, és a gyerekkoromnak mindennapos élménye volt, hogy ezekkel a családokkal találkoztunk, a gyerekekkel találkoztunk, és volt a faluban egy ilyen különállás vagy ellenállás velük szemben, a felnőttek, a falu állandóan nevetségessé tette, csúfolták őket. (...) Az történt a morvákkal is meg a második világháború után betelepült szlovákokkal is, hogy tulajdonképpen kikoptak Sárosfáról miután fölélték azt a vagyont, amibe betelepedtek, nem találták meg a számításukat, visszamentek vagy a városba költöztek. Talán két vagy három család maradt meg Sárosfán abban az időben az én gyerekkoromban, akik benősültek vagy férjhez mentek, és gyakorlatilag integrálódtak a faluba, és ma ezeknek a családoknak már csak a származástudatuk van meg, de úgy tudom a többségük asszimilálódott.- Iskoláidat itt kezdted?- Sárosfán ötosztályos elemi iskola volt, fölváltva az édesanyám és az apám tanított, meg volt egy harmadik tanerő is. Nagy élmény volt számomra az iskola, együtt lehettem a többi gyerekkel. Nem sikerült barátkozni, de egyszer aztán megtört ajég. Talán negyedikes lehettem, elmentünk az állami gazdaság istállóiba verebészni, egy csomó verebet fogtunk, bementünk hittanra, és ott kiengedtük a verebeket a hittanóra alatt. Másnap felelősségre vont bennünket az apám, ő még a régi kényszerítő eszközöket használta, vagy vesszővel vagy nadrágszíjjal büntetett, úgyhogy fölsorakoztatott bennünket, és kezdte osztani a büntetést. Rám került a sor, és mondta, hogy te állj félre, téged nem foglak megbüntetni, és én lehúztam a gatyámat, és azt mondtam, hogy én is éppen olyan bűnös vagyok, mint a többiek, úgyhogy büntessem meg engemet is, és apám elvert engem is. így integrálódtam a gyerekek közösségébe. A szocializációnak és a későbbi identitástudatomnak fontos összetevője volt az, hogy a szüleimnek az első köztársaságban megtanult néptanítói tevékenységének a folytatásaként gazdag társasági, társadalmi, szervezeti, kulturális, művelődési élet volt a faluban. Mindenféle szervezetek voltak, a Csemadok, a nőszövetség, a tűzoltók, ami csak létezhetett, színjátszó kör, ének- és tánccsoport, folyamatosan jelentek meg annak a kornak a szlovákiai magyar írói, színészei, színjátszói, az akkori szlovákiai magyar kulturális elit Sárosfán. És ez nagy hatással volt rám, meg hát másokra is. Emlékszem, akkor már nagyobbacska voltam, eljött Mács József, más alkalommal Dobos László. Ehhez tartozik az is, hogy az iskolának és a falunak is jó könyvtára volt. Végh Laci barátommal szorgalmas látogatói voltunk mind a két könyvtárnak, és rövidesen kiolvastuk az egészet. Amikor megjelent az Új Magyar Lexikon első kiadása a hatvanas évek elején, és a községi könyvtárba is megjött, hát a Lacival mind a hat kötetet végigolvastuk, mert élveztük azt, hogy valamit megismerhetünk. Azt láttam, hogy minden vala. NAGY LÁSZLÓ