Popély Árpád - Simon Attila (szerk.): A rendszerváltás és a csehszlovákiai magyarok (1989-1992) - Elbeszélt történelem 1. (Somorja, 2009)

Molnár Imre

MOLNÁR IMRE

402 lesi képviselő, ő hozta Rácz Sándort, az 56-os munkástanács halálra ítélt vezetőjét Szegedre, Takács Jóska például szintén irodalmár, Csuhay István a Jelenkori szerkeszti Pécsen és a Takács Jóska, a Bartók Rádió irodalmi rovatának a szerkesztője.- Aztán jött Budapest...- Itt egy teljesen más közegbe csöppentem bele. A szegedi bölcsészkarhoz, a szegedi egyetemhez képest a pestit nem is lehetett egy napon említeni. A budapesti Eötvös Lóránt Tudományegyetem, ahova én is úgy jöttem át, hogy felvettem a szociológia szakot, tehát ez volt az ürügy, hogy plusz szakképzett szociológiát tanulhattam, a társadalomtudományokat is ilyen szempontból. Tehát miután felkerültem, a szegedi egyetem után a pesti bölcsészkar vagy egyetem úgy tűnt számomra, mint egy ilyen futószalagon gyártott értelmiség, a diplomás embereknek a társasága. (...) Itt is megkerestem azokat az embereket, Szentiványi Istvánékat, Mohai Tamásékat, akikkel már korábban a diákmozgalmakban kapcsolatba kerültünk Szegeden, és ők itt tulajdonképpen benne voltak az ellenzékiek közepében. (...) Akkor még jártam haza, de egyre sűrűbben beidéztek a csehszlovák nagykövetségre, ahol kerek perec tudtomra adták, hogy én itt Csehszlovákia érdekeinek nem megfelelő tevékenységet folytatok, és mivel csehszlovák állampolgárként vagyok Magyarországon, ezért két lehetőséget adnak a számomra. Az egyik az, hogy bejárok rendszeresen és beszámolok a tevékenységemről, arról, hogy hol járok, milyen körökben forgók, és ott mit tapasztalok. Ezt mint csehszlovák állampolgárnak gyakorlatilag úgymond hazafias kötelességem, sose felejtsem el. Akkor a konzul, aki BM-es ügynök volt, csehszlovák BM-es ügynök persze, ez is volt a feladata, ezt utólag megtudtam, gyakorlatilag azt mondta, hogy hazafias kötelességem, hogy a szocialista, szocializmusellenes erőknek a tevékenységéről be kell, hogy számoljak, mert ha nem, s ez volt a második alternatíva, akkor megvonják az itt tartózkodásomat, és hazarendelnek. A számomra ez egy olyan döbbenetes dolog volt, hogy megint egy dilemma elé kerültem, és sok emberrel beszélgetve arra jutottam, hogy ha ez a két alternatíva van, hogy nekem tulajdonképpen egyféle besúgói munkát kell végeznem. A konzul úr már felajánlotta, hogy majd hol és mikor beszéljük meg a részleteket, és akkor én azt mondtam, hogy ezt nem várom meg. Egy ilyen találkozóra nem mentem el, és utána beadtam a lemondásomat a csehszlovák állampolgárságról. Szóval én akkor csak azzal a szándékkal maradtam itt, hogy itt tanuljak, és utána mindent, amit itt hasznosítok vagy kapok, áthonosítom, és ez egy ideig ment is. Amikor Pestre kerültem, a legjobb egyetemi tanárokat, szociológusokat, barátaimat, akik még nem voltak feketelistán itt, Magyarországon, azokat vittem át Pozsonyba, s vagy a József Attila Ifjúsági Klubban tartottak előadást, vagy ha olyan volt a téma, akkor egy kollégiumi szobában vagy egy lakáson. Samarjay Zolinál például vagy máshol. Tehát tulajdonképpen ez a szabadegyetem ott is megindult, és nagyon sok embernek adott lehetőséget. A másik fontos az volt, hogy olyan embereket, akik nem mehettek át a határon, mert itt is le voltak tiltva, azokból megszerveztünk hétvégi szabadegyetemeket itt, Pesten, és akkor egy csomó felvidéki egyetemista átjött ide egy hétvégére, és szabályos órákat hallgattak, szintén magánlakásokon, ilyen egyetemszerű, nagyszerű dolgokat. Itt a színháztól kezdve jog, közgazdaságtan, politika, történe-