Popély Árpád - Simon Attila (szerk.): A rendszerváltás és a csehszlovákiai magyarok (1989-1992) - Elbeszélt történelem 1. (Somorja, 2009)
Mészáros Lajos
azt üzenték, dolgozzak ki Püspöki Nagy Péter ellen egy „kvalifikált” büntetőfeljelentést, és ha ez sikeres lesz, otthon leszek a városi nemzeti bizottságon, és megkapom a mostani tévéelnök szüleinek, Nižňanskýéknak ötszobás lakását a Vámbéry téren. Erre én azt válaszoltam, hogy nem akarok otthon lenni a városi nemzeti bizottságon, mire kihúztak a nagyobb lakást igénylők listájáról, mondván, hogy az akkor már négytagú családnak megfelel a Kukučín utcai kétszobás lakás is. Persze ezt nem hagytam annyiban, és megfellebbeztem a határozatot, és mivel föllebbezésünk az akkori járási nemzeti bizottság jogi osztályra került elbírálásra, ahol Kolláth Kornélia volt a kulcsember, az ügyet megnyertük, és később az Észak II. lakótelepen kaptunk nagyobb lakást. Az igazsághoz tartozik az is, hogy Dunaszerdahely monográfiája tudtommal a változások után sem készült el, bár Öllös Árpád polgármester kérésére Péntek Pistáéknál próbáltam még közbenjárni, megkérni a szerzőt, hogy tartsa be számtalan ígéretét. Akkor beszéltem először és utoljára személyesen Püspöki Nagy Péterrel. Az említett eseteken kívül nem volt konfliktusom a hatalommal. Nem voltam lázadó, sem rebellis. Ráadásul a pozsonyi elnököm Galántán akart belőlem főnököt csinálni, de négy-öt évig hál’ istennek nem volt kvóta Szerdahelyen, de 89-ben lett kvóta, és ha nem jönnek a változások, biztosan párttag lettem volna. Engem a bársonyos forradalom mentett meg. Azt megelőzően már kaptam is feladatot. Az igazságszolgáltatás mellett működő csehszlovák-szovjet barátság szervezetét kellett volna, hogy rendbe tegyem. Úgy tettük rendbe, hogy focitornákat, teadélutánokat szerveztünk, és a legfontosabb az volt, hogy a járáson Mázsár Lacinál meg kellett venni a tagsági bélyegeket. Mivel ügyvéd voltam, a mellékesemből vettem meg az egész blokkot. Még ma is megvan, mert már szét sem osztottam. Csupán egy bélyeg van kitépve belőle, az az enyém, amit magamnak beragasztottam. A többitől viszont nem is kértem a tagságit, a járással szemben mégis rendben voltak a dolgok. De hogy mi lett volna később, csak Kovács doktor közjegyzőre gondolok, aki velem szemben nagyon rendes volt, és gyakran mondta, nem kell ellenkezni, csak végezni tisztességesen a munkádat.- Nem tudom ki ez a Kovács doktor, én nem ismerem őt.- Dr. Kovács László a Dunaszerdahelyi járásban széles körben ismert és megbecsült közjegyző volt. Sajnos már nem él. Somorján él a családja. Fiai vívók voltak.- November 18-án nem a születésnapját ünnepeltétek valami Kovács doktornak? Tudom, hogy Oszkár meg Szabó Rezső ott volt.- Igen, de az más Kovács doktor. Az a Kovács Pali bácsi, aki kerületi bíró, szivarozó ember volt. Rózsa Ernővel meg Szabó Rezsővel voltak nagy haverok.- Te is ott voltál Léván.- Igen, 18-án én is ott voltam Léván. Szabó Rezsőnek volt előadása, amelyre fiatal jogászokat hívtak össze. Azt hiszem, együtt mentünk Oszival. Hajói emlékszem, az előadások után Őszi hozzátok ment Sellyére. Engem is hívott, de valami volt a lábammal, inkább hazamentem. Titeket nem ismertem, de a klubról 381 MÉSZÁROS LAJOS
