Popély Árpád - Simon Attila (szerk.): A rendszerváltás és a csehszlovákiai magyarok (1989-1992) - Elbeszélt történelem 1. (Somorja, 2009)
Lacza Tihamér
LACZA TIHAMÉR 372 - Például ki?- Szlovák értelmiségieket is lehetne említeni, de maradjunk csak a mi berkeinkben. Én úgy érzem, hogy főleg az FMK köreiben voltak sokan: megint csak az Öllös Laci jut az eszembe, de másokat is említhetnék. Ők egy kicsit talán úgy képzelték el, hogy idealizálva, egy modellként kellene működnie mindennek. Valahogy nem akartak kilépni ebből a körből, tehát továbbra is ragaszkodtak ezekhez a „modellekhez”, holott a valóságban ez a modell egyáltalán nem volt - itt, legalábbis a mi viszonyaink között - működőképes. Egyszer azt találtam mondani, hogy a liberalizmus a jóléti társadalmak luxusa. Liberalizmus abban az értelemben, ahogy általában megfogalmazzuk. Tudom, hogy Schöpflin Györgynek sem tetszett ez a gondolat. Ennek ellenére én továbbra is meggyőződéssel állítom, hogy sajnos kell egy bizonyos társadalmi fejlettségi szint - gazdaságilag és egyébként is - ahhoz, hogy a liberális gondolkodásmódnak reális esélyei legyenek. Megmondom őszintén, amikor arról volt szó, hogy az Együttélésben különböző platformokat kellene létrehozni, volt egy ilyen kezdeményezés. Végül is aztán ez sem kristályosodott ki, de volt szociális, liberális és nemzeti konzervatív platform. Én a liberális platformhoz csatlakoztam. Tulajdonképpen hozzám is közel állnak ezek a gondolatok, valamilyen módon meg is fogalmaztam nagyon röviden, hogy én valahol centrálisán, középen képzelem el magamat, tehát nem vagyok sem annyira jobboldali, sem anynyira baloldali. Inkább középen, természetesen kicsit jobbról közelítve, tudnám magamat elhelyezni, már ami a politikai gondolkodásomat illeti.- Te követtél-e el hibát ebben az időszakban?- Nagyobb hibát talán nem. Lehetséges, hogy olyan értelemben igen, akár szakmai szempontból is, hogy újságíróként talán nem sikerült azokat az elképzeléseimet maradéktalanul megvalósítani, amelyeket szerettem volna. Igaz, hogy végül is a lap, amelynek a főszerkesztője voltam, megszűnt. Lehet, hogy az én hibám is, mert nem voltam sosem menedzser típus, nem tudtam a lapot a kívánt módon menedzselni. Tehát nyilván lehetséges, hogy ott több erőbedobással kellett volna iparkodnom, de én úgy érzem, hogy azért megtettem azt, ami tőlem tellett. Egyéb hibák? Nyilván voltak, de úgy érzem, komolyabb hibákat, amelyeket utólag meg kellett volna bánnom, nem követtem el. (A beszélgetés 1997-ben készült.)
