Popély Árpád - Simon Attila (szerk.): A rendszerváltás és a csehszlovákiai magyarok (1989-1992) - Elbeszélt történelem 1. (Somorja, 2009)
Lacza Tihamér
LACZA TIHAMÉR 370 ság nem tömbben él, hanem valamilyen módon szórványhelyzetben van. Egyrészt készítettem egy elemzést arról, hogy mi az, amit egyáltalán szórványnak lehet tekinteni, és körülbelül hogy néz ez ki. Különböző adatok álltak a rendelkezésemre, mert nem mindenki ismeri ezeket, annak ellenére, hogy hozzáférhetőek. Én ezeket csoportosítottam reálemberként, vagyis természettudományos képzettségű emberként, aki matematikát meg fizikát is bőven tanult. Ilyen kimutatásokat készítettem, másrészt pedig felvázoltam a helyzetet, tehát hogyan néz ki az oktatásügy ezeken a vidékeken, és mit kellene csinálni. Nagyon sok érdekes dolog is megfogalmazódott akkor azon az ülésen, végül is nem történt semmi sem. Ez jellemző mind a mai napig a Csemadokra, hogy nagyon sok érdekes gondolat, ötlet felvetődött, sőt készültek anyagok is, amelyekkel lehetett volna valamit kezdeni, amelyekre lehetett volna építeni. Végül továbbra sem történt semmi. Megmaradtak azok a dolgok, amik voltak korábban is: elsősorban a rendezvény-központúság. Tehát megrendezni azokat az országos versenyeket, illetve ünnepélyeket, amelyek egy kicsit inkább a kirakatot jelentik. Vannak más dolgok is; mivel nincsenek intézményeink, a Csemadoknak talán el kellett volna gondolkoznia azon, hogy egyfajta intézmény-szerepet is felvállaljon. Ki kellett volna alakítania kis munkacsoportokat, akár anyagilag is biztosítani ezeknek a működését, ahol bizonyos, részben elméleti feladatokat végeztek volna el: szociológiai, szociográfiai és egyéb felmérésekre gondolok. Másrészt pedig bizonyos szakértőket bevonva segítettek volna olyan feladatok elvégzésében, amelyek fontosak, mint például a kárpótlás, földek visszaigénylése stb. Tudom, hogy az emberek, főleg faluhelyen, eléggé tanácstalanok voltak, szükségük lett volna valamilyen segítségre. Én többször is mondtam, hogy a Csemadok úgy tehetné magát hasznossá, és úgy szerezhetne újabb támogatókat, ha megpróbálná ezeknek az embereknek a problémáit megoldani, vagy legalábbis segítene nekik abban, hogy eligazodjanak a szövevényes jogi dolgokban és ilyen ügyek intézésében. Többen javasoltuk azt is, hogy vállalkozásokkal is kellene foglalkoznia, vagy esetleg besegítenie valamilyen vállalkozások elindításában szakmai segítséggel vagy egyéb dolgokkal is. Sajnos, csak ötletek voltak, tehát nem valósultak meg.- Miért?-Talán azért is, mert ez már meghaladta ennek a kis társaságnak az erejét, és lehetséges, hogy olyan fajta munkát igényelt volna, amire nem voltunk felkészülve. Lehetséges az is, hogy ez nem tűnt olyan attraktívnak egyesek számára, tehát voltak olyanok, akik a Csemadokot főleg arra szerették volna kihasználni - és erre is van példa 1990 után is -, hogy a „Csemadok hátára pattanva” igyekeztek magukat előtérbe állítani nemcsak idehaza, hanem a határon túl is. Sokan esetleg éppen a Csemadokban viselt tisztségüknek köszönhetően kerültek olyan pozíciókba vagy olyan „hírbe", hogy ők az igazi képviselőink. Végül sokan nagyon is kihasználták ezt a lehetőséget.- Mondanál neveket?- Neveket is mondhatok, mert végül is miért ne? Dobos Lászlót már régen ismerték, még 1989 előtt is elég sokat futtatták főleg írói körökben, de gondolom, hogy Szabó Rezső is szívesen kihasználta volna ezt a lehetőséget. Voltak még
