Popély Árpád - Simon Attila (szerk.): A rendszerváltás és a csehszlovákiai magyarok (1989-1992) - Elbeszélt történelem 1. (Somorja, 2009)
Lacza Tihamér
LACZA TIHAMÉR 352 dés a párton belül vagy legalábbis a Csemadokban már valamikor a nyári hónapokban elkezdődött, sőt ha úgy vesszük, már januárban, hiszen 89 januárjában volt egy néhány napig tartó csendes tüntetés Prágában. Akkor már egyfajta furcsa hangulat uralkodott, ráadásul Magyarországon korábban elkezdődött valami, és Gorbacsov színrelépésével már itt is elindult valamilyen erjedés vagy el kellett volna, hogy induljon. Erre egy példát hadd mondjak: 89 márciusában a Csemadok lévai járási szervezete járási konferenciát tartott. Ott volt Zoller Mihály és Csáky Pál, illetve Dolník Erzsébet. Ők nagy lévai Csemadokosok voltak és jó barátok, én akkor kerültem velük közelebbi kapcsolatba. Csáky Pállal már korábban is ismertük egymást, mert ő Írogatott nekünk a Hétbe, és én később, amikor már a Hét irodalmi rovatát szerkesztettem, elég gyakran kaptam tőle kéziratokat, tehát ő már a 80-as évek elejétől rendszeresen küldözgetett írásokat. Volt egy ilyen rovatunk is a Hétben, hogy HOL, tehát Hallottuk-Olvastuk- Láttuk, amelyben kisebb film-, könyv-, hanglemez- és képzőművészeti recenziók jelentek meg. Csáky érdekes könyvekről küldött recenziókat és elbeszéléseket, néhány ebből megjelent a Hétben. Azt is mondhatnám, hogy írói pályafutása a Hétben kezdődött, ott publikált először komolyabb írásokat. Tehát azon a bizonyos lévai járási Csemadok konferencián 89 márciusában Zoller Mihály éppen Gorbacsovra hivatkozva egyfajta „nyitást” sürgetett. Ezt el kell mondanom, mert kevesen tudják elképzelni. Egy ilyen járási konferencián a járási pártbizottság fontos emberei meg szoktak jelenni, itt a járási pártbizottság első titkára volt jelen, a nevére már nem emlékszem. Eléggé leforrázva hallgatta ezeket a szavakat, aztán a szünetben egy bizalmas társaságban igencsak zokon vette Zoller Mihály szavait. Ezzel csak azt akarom jelezni, hogy 89 márciusában azért itt nálunk még korántsem úgy mentek a dolgok - főleg nem szlovák vonalon -, nem nagyon lehetett látni, hogy itt komolyabb fordulatra sor kerülhet.- A Csemadok Központi Bizottságán belül milyen volt a helyzet?- Én ugyan nem voltam a Csemadok Központi Bizottságának tagja, csak a rendszerváltás után kerültem ilyen módon kapcsolatba a Csemadok legfelsőbb szerveivel. Ebben a társaságban volt mindenféle vélemény. Arról kellene beszélni, hogy a pártszervezeten belül eléggé megoszlottak a vélemények: Keszeli Ferenc akkor még a Hét munkatársaként, Gál Sándor, Ozsvald Árpád, Zs. Nagy Lajos és jómagam is még a párt tagjaként egy meglehetősen belső ellenzéket alkottunk ebben a szervezetben. Voltak közömbös emberek, akik csak lavírozgattak, és hát persze volt a kemény mag is.- Kik voltak azok?- Balázs Bélát lehetne említeni, aki akkoriban a Hét főszerkesztő-helyettese volt, Petrik Józsefet, aki akkor a Csemadok titkára volt, Lukács Tibort is talán meg lehetne említeni, aki akkor a Csemadok főtitkára volt. Sidó Zoltán is tagja volt ennek a csapatnak, ő is inkább az ellenzékiek oldalán. Volt is egy kellemetlen konfliktusa ezzel a Petrik nevezetű úriemberrel, akiről közismert volt, hogy talán a titkosrendőrség valamilyen magasabb rangú képviselője a Csemadokban, a szakszervezet elnöke is volt. Szó volt róla, hogy leváltják a szakszervezet elnöki posztjáról, mert nem közmegelégedésre végezte a munkáját. Sidó Zoltán
