Popély Árpád - Simon Attila (szerk.): A rendszerváltás és a csehszlovákiai magyarok (1989-1992) - Elbeszélt történelem 1. (Somorja, 2009)
B. Kovács István
- Mit jelentett az a gyakorlatban, hogy FMK-s voltál? Szerveztetek gyűléseket, 339 együttműködtetek a VPN-nel?- Igen, együttműködtünk, de hát ez egy nagyon spontán dolog volt. Rimaszombatban is. Különböző felhívások jelentek meg, ilyen magyarok fóruma, olyan magyarok fóruma, például a Nagybalogi Magyarok Fórumára emlékszem, amelyet Ibos László nevesített. Azóta ő is visszavonult a közéletből. Tehát sokféle kezdeményezés jött, mindenki próbált tájékozódni, mi történik, milyen irányba keli mozdulni. Főleg perszonális kérdéseket akartak megoldani. Eltávolítani a régi rezsim embereit.- Az egész szlovákiai magyar rendszerváltásban nagyon fontos momentum volt az, hogy Duray Miklós kicsit késve kapcsolódik be az eseményekbe, külföldön volt, aztán Pesten, aztán visszajön, aztán természetesen őrá is számítanak az FMK-ban, ő is tevékenykedik, de aztán elkezd utazgatni ki a vidékre, gondolom, erre is, és aztán elkezdi szervezgetni a saját politikai tömörülését, az Együttélést. Visszatekintve, számodra természetes az, hogy átkerültél ebbe a mozgalomba? Hogyan történt ez, hogyan emlékszel erre vissza?- Nem is tudom. Olyan ösztönösen történt minden. Általában a művelődési ház nagytermében voltak a fórumok (több is volt belőlük), amelyekre rendre meghívtunk fontosabb embereket. Tóth Károly éppúgy megfordult itt, mint Duray Miklós, sok mindenki más a későbbi vezető személyiségek közül. Egy fórumra élénken emlékszem. Batta István szólalt fel a közönség soraiból. Felkeltette a jelenlévő Duray Miklós figyelmét. Ő mezőgazdasági mérnök volt, aki Bátkában a szőlészetben dolgozott, de nyelveket beszélő, művelt, olvasott, felkészült ember, aki nagyon aktív szerepet vállalt a mozgalomban. Én kerültem a vezető szerepet. Lehet, hogy meglepően hangzik, mégis azt kell, hogy mondjam, Rimaszombatban sokkalta inkább képviselte az Együttélés itteni vezetése azokat az ideákat, amelyeket formailag talán az FMK-nak kellett volna képviselnie. Mindig a szlovákokkal való együttműködést kereste, ennek a lehetőségét, szükségességét hangsúlyozta, konkrét emberi-politikai kapcsolatokat ápolt. Mindeközben karakteres nemzeti, illetve kisebbségi érdekképviseletet hirdetett és vállalt. Miután az Együttélés megalakult, az FMK megmaradt, természetesen, de a társadalmi-politikai súlya csökkent. Az Együttélés pedig tömegmozgalommá vált. Tehát a demokratikus szlovák politikai erők - értem ez alatt a Nyilvánosság az Erőszak Ellen mozgalmat, a Kereszténydemokrata Mozgalmat vagy Demokrata Pártot - képviselőinek is az Együttéléssel kellett kapcsolatokat teremteniük, mert ez volt magyar részről a meghatározó politikai tényező. Az FMK-val való együttműködés jelképes maradt, nem volt annyira politikai súlya a dolognak.- Akkor ez azt jelenti, hogy itt azért a többség, sőt még azok is, akik az FMK helyi alapítói voltak, azok mind átmentek az Együttélésbe?- Nem. Többen, köztük például Flizsnyan Géza is, végig FMK-s maradt és liberális meggyőződésű ember, a mai napig az, ő soha nem lépett át az Együttélésbe. Ő egyenes vonalú pályát futott be. Miután ez a forradalmi időszak lezajlott,OŰ . KOVÁCS ISTVÁN
