Popély Árpád - Simon Attila (szerk.): A rendszerváltás és a csehszlovákiai magyarok (1989-1992) - Elbeszélt történelem 1. (Somorja, 2009)
Juhász R. József
borral az Új Szót. Az is a 90-es évek legeleje. Addigra már a Kalligramnál megvoltak a berendezéseink, nekünk otthon mindegyikünknek, és el tudtuk vállalni, nagy biznisz volt egy darabig. Szerintem a Kalligram is egy darabig ebből működött. A középső belső lapot mi magunk csináltuk, ott nyomtattuk, hajnali négyöt óráig fönt voltunk, főleg az elején, mert ez napilap volt. Abban az időben szinte nem is voltam otthon. Ez így ment szerintem egy-két évig. Aztán a Kalligrammal befejeztük, egyszerre kiléptünk Farnbauer Gáborral, a TSZ-elnök is és szerintem Grendel is. Ennek is megvolt az oka, mert a Kalligramban semmiféle avantgárd alkotás megjelentetését nem lehetett kiverekedni, Laci ebből a szempontból elég konzervatív nézeteket vall máig. Ez volt az egyik oka, a másik meg az, hogy én Érsekújvárban laktam, s nekem elég nagy probléma volt naponta följárni Pozsonyba, napi szinten abszolválni az utazást autó nélkül, minden nélkül. Eleinte ugye pénz se volt igazán rá, a többi meg később alakult ki. Végül is teljesen békésen, normálisan szétváltunk. Aztán mi még folytattuk tovább, átvettük az Új Nő tördelését, én még évekig azzal foglalkoztam, aztán meg mindenféle párkányi lappal. A Napot a Presscentrumban csinálták, aztán a szerkesztőség maga tördelte, de akkor én meg már nem voltam Pozsonyban.- Németh Icával eldöntettétek, hogy maradtok a kaptafánál. Milyen volt az utóélet vagy a későbbi élet?- A 90-es nyári fesztivál közvetlenül a választások után zajlott le, és mivel mi a választásokig fönt voltunk Pozsonyban, semmi időnk nem maradt arra, hogy megcsináljuk a fesztivált. Meg hát forradalmat csináltunk, nem fesztivált, de ezt sem akartuk kihagyni, sőt, ezt mindenképpen tovább akartuk folytatni. Meg eldöntöttük, hogy vissza a kaptafához. Pár hét alatt összehoztuk a fesztivált, de később volt, mint ahogy szokott lenni. Egy kisebb fesztivál állt össze szimpóziummal, külső utcai performanszokkal, még a Csemadokban. A fesztivált a Csemadokban és a Csehszlovák-Szovjet Barátság Házában rendeztük meg, amelyet addigra átvettünk. Oda már Csehországból, Erdélyből is érkeztek, kezdtek jönni művészek külföldről, Jugoszláviából, egyéb helyekről, egyelőre csak a környező országokból. Ott volt egy srác, tudom, sokáig tartottuk a kapcsolatot egy jugoszláviai szlovák sráccal, Jaroslav Supeknek hívják. Őt is elhoztuk ide, valahol az utcán festett föl egy hatalmas bélyeget, élőképet csinált, ott az emberek fotózkodtak, bementek a bélyegbe - rengeteg utcai performansz volt. Először mentünk ki a fesztivállal az utcára. Az volt számunkra a jelentősége, hogy ki lehetett menni. Szóval azért meg tudtuk csinálni, addigra a Galéria is fölszabadult, Markusek Ica, illetve Farkas Ica addigra már a Galériánál dolgozott, és ők szerveztek, illetve közösen szerveztünk L. Gály Olgával egy kiállítást. Látens tendenciák - ez volt a címe, a szimpóziumnak is és a kiállításnak is. Ott már egészen rangos társaság jött össze, köztük szlovákiai művészek, magyarok és szlovákok, tehát tulajdonképpen csehszlovák-magyar kiállítás volt. Jöttek a tévések, készítettek riportműsorokat ezekkel a csoportokkal, akik a kommunizmus alatt vagy a régi rendszer alatt már működtek. Alternatívák - azt hiszem, ez volt a műsor címe. Gyakorlatilag ugyanazok az emberek szerepeltek benne, akik a fesztiválon: Galántaiék, Petőczék, tőlünk mi voltunk benne, aztán pozsonyiak: a Bez ladu a skladu, a Vidiek meg egy-két képzőművész, tehát egy közös csehszlovákmagyar tévéműsor volt, mindkét adón ment. Már ott is részben utcai performan-331 JUHÁSZ R. JÓZSEF
